Ugye, mindig is érdekelt, hogy mit csinál a Mikulás,
ha véget ér az az egy bizonyos nap, amikor kiosztja az ajándékokat. Most
fellebben a fátyol és kiderül a titok. Először is már régen nem a rideg
sarkvidék az otthona, már évtizedek óta beköltözött Európa szívébe, annak is a
mediterrán részébe. Praktikussági okai voltak ennek, egyrészt gyorsabban
elérhető innen minden, másrészt öreg csontjait kikezdte a csúz és ez az
éghajlat jót tett neki. Na, de térjünk vissza ahhoz a bizonyos naphoz. Nagy
nehezen most is teljesítette a kötelességét és mindenkinek eljuttatta időben az
ajándékokat. A felgyorsuló világ megkövetelte tőle, hogy már ne a hagyományos
rénszarvas fogattal száguldozzon, hanem váltson korszerű lökhajtásos járgányra.
Természetes, hű társairól nem vált azért meg, békésen legelésznek a környéken
és a mozgásszegény életmódtól szépen kigömbölyödtek. A Mikulás, amikor hazaért,
ledobálta a cuccait levetette magát az ágyára és mély álomba szenderült. A
felesége és a manók tudták, hogy ilyenkor nem szabad zavarni. Nem csak azért,
mert halálosan kifárasztja ez a nap, hanem ilyenkor roppant morcos is. Harmadnapra ébredt, de még mindig viharfelhős
volt a tekintete. A régi időkben az elvégzett jótékonyság jóleső mosolyt csalt
az arcára, de a világ kifordulásával ez megváltozott. Már elfelejtett örülni.
Az asszony közelítette meg óvatosan először, a manók elbújtak, mert tudták,
hogy az öreg bár jóságos, de éktelen haragra is tud gerjedni ha olyan napja
van.
- Na, hogy ment. – tette fel a kérdést a neje.
Csak morgás volt a válasz, úgy hogy nem is
próbálkozott tovább, - majd ha akar, beszél róla - gondolta és ment a dolgára.
Jó időbe telt, amíg a helyzet elviselhetővé vált és ekkor kiborult a Mikiből a
sok keserűség:
- Hová lett ez a világ? Hol van már az a nap, amikor
minden elkezdődött. Amikor megsajnáltam azokat a szegény lányokat, hogy nem
tudnak férjhez menni és bedobtam a pénzt, hogy segítsek rajtuk. Cserébe
halhatatlanságot kaptam és a jogot, hogy én tehetem boldoggá a világ összes gyerekét.
Hívhatnak sokféleképpen: Joulupukkinak, Papá Noelnek, Santa szannak vagy Babbo Natalenek, de én vagyok az egyetlen, a
hiteles Mikulás. És mit látok? Beöltözött, félrészeg Mikulásimitátorokat, akik
gyermekeket ültetnek az ölükbe és álságos ígéretekkel etetik őket, pedig
nagyrészük semmit nem tud a gyermeki lélekről. Az utcán egymást érik a hamis
próféták, akiket a pénzeszsákok küldtek, hogy az ő termékeiket sózza rá a
gyanútlanokra. Minden második emberen mikulássapka, még olyan is van, amelyik
villog, miért kell tönkretenni mindent, ettől nem lesz szerethetőbb az ünnep,
csak üzletszerűbb. És így folyt tovább a panaszáradat. A mamók kellő
távolságban hallgatóztak, többen helyeslően bólogattak, egyeseknek eszébe
jutott, hogy hányszor el kellett menni mindenféle tanfolyamra, hogy lépést
tudjanak tartani a modern játékiparral.
A vihar néhány nap alatt elcsendesedett és minden
visszatért a rendes kerékvágásba. A Mikulás miután kipihente a fáradalmakat,
újra a régi volt. De nem lógatta ám a lábát a következő kiszállításig, hanem
inkognitóban az emberek között járkált és figyelte őket. Este, amikor hazaért
feljegyzést készített a napjáról, beszámolt mindenről a többieknek. Online
kapcsolatban volt a karácsonyi angyalokkal é a húsvéti nyuszival, mint az
elkövetkező ünnepek áldozataival. A Mikuláslakban heti rendszerességgel
összeültek megvitatni a feladatokat. A koordinátor szerepe természetesen a
nagyszakállúra hárult, de az utóbbi időben átruházta ezt a munkát a manók
főnökére. Ez többeknek is szemet szúrt, nem tudták mire vélni. Az öreg a hátsó
sarokban ücsörgött, és a gondolataival volt elfoglalva, olyan arckifejezéssel,
mint aki nagyon keresi a választ valamilyen problémára. Aztán egy szép tavaszi
napon, nem sokkal húsvét után Miki eltűnt néhány napra. Mikor újra felbukkant,
olyan volt mintha megfiatalodott volna, pirospozsgás lett az arca, állandóan
mosolygott, mindenkihez volt egy-két jó szava, a feleségével csipkelődött. Az
esti gyűlésen aztán felállt és azt mondta:
- Biztos sokaknak feltűnt, hogy néhány napra
eltűntem. A főnöknél voltam és kértem tőle a nyugdíjazásomat. Az igazság az,
hogy már foglalkoztak a kérdéssel, úgy hogy kapóra jött a dolog, állítólag már
ki is szemelték az utódomat.
Döbbent csend következett a bejelentésre. A Mikulás
kivárta a megfelelő hatásszünetet, majd folytatta:
- Nem kell beijedni pupákok, azért nem lesz senki
munkanélküli! Mivel én vagyok az eredeti és igazi Mikulás részmunkaidőben
megkaptuk a szegény gyermekek ajándékozásának teljes projektjét. Újra
gyárthatjuk a hagyományos, egyszerű fajátékokat, a kevesebb feladat indokolja a
rénszarvasszán visszaállítását, a csokimikulás gyár visszaáll a régi gyártási
technológiára, újra indítjuk a levélolvasó részlegünket, megint zengeni fog a
felszabadult ho-ho-hóó.
A bejelentést kitörő üdvrivalgás követte, egymás
vállát lapolgatták, örömökben összeölelkeztek, a manók táncra perdűltek. Késő
estig tartott az ünneplés. A Mikulás kiszabadult a véget nem érő
öleléshalmazból és kiült a ház elé elszívni egy jó kis pipadohányt. Még
hallotta a rénszarvasok vezérét az istállóból:
- Mindenki térjen nyugovóra, mert holnaptól indul a formába
hozó edzés, jó éjszakát!
Halk szalmazizegés volt rá a válasz…
