Lányunk most kezdte a pécsi Mandulafa Waldorf iskolában a második osztályt. Az első év közepétől csatlakoztunk a csoporthoz, így van összehasonlítási alapunk az állami iskolához képest. Magáról a módszerről és a benyomásainkról szeretnék nyitni egy külön oldalt, nem titkolt célunk, hogy népszerűsítsük ezt a kitűnő tanítási módszert. Bemelegítésként néhány kép egy Waldorf évnyitóról.
Először is semmi ünnepélyes egyenruha, mindenki abban érkezik amiben kényelmesnek érzi magát. Ebből egy színes forgatag alakul ki.
Az osztálytanítók közös éneke csendesítette le a zsibongó tömeget. Mint kiderült, nincs unalmas felolvasott tanévnyitó egyenszöveg. Van helyette az egyik osztálytanító részéről egy tanulságos történet elmesélése.
Ezután következik az elsősök befogadása a közösségbe. Az elsős osztálytanító a rózsakörben egyenként, fejből szólítja a leendő elsősöket és befogadja őket.
A felsőbb osztályosok mindegyike kapott egy szál rózsát és kialakított egy rózsakaput, amelyen keresztülhaladva az elsősök először lépték át az osztálytermük küszöbét.
A felsőbb osztályok elindultak a rózsáikkal a saját osztálytermeik felé, ahol az osztálytanítójuk a maga kis rózsakapujával befogadta az osztályát, majd magukra csukták az ajtót.
A magukra maradt szülők egy nagy közös kört alakítottak és közösen énekeltek. Ezután a régebbi szülők egy-egy névre szóló almával köszöntötték az elsős szülőket, mintegy szimbolikusan befogadva őket a Waldorf-közösségbe.
A szülők kisebb csoportokat alkotva ismerkedtek, beszélgettek egymással. Az időközben előkerült osztályok még egy kis kötetlen beszélgetéssel élvezték az együttlét örömét.
A két csoport újra egyesült és nagy közös nyüzsgéssé alakult. Hagyományos módon az ember kipipálva az eseményt haza indulna. De itt a gyerekek még egy jó ideig elszaladgáltak, a szülők jókat beszélgettek. Az egésznek bensőséges, szeretetteli hangulata volt. Így zajlik hát egy Waldorf-évnyitó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése