A karácsony utáni nap

Karácsony másnapja utáni napon két lélek várakozik a mennyország kapujában. Egy ideig sétálgatnak, kerülgetik egymást, majd szóba elegyednek. Sok mindent kitárgyalnak, amikor az egyik váratlanul megkérdezi:

─Neked, hogy telt a karácsonyod?

─Tulajdonképpen, mint mindig ez is jól sikerült. Tudod, minden évben nagyon várjuk ezt az ünnepet. Nem messze tőlünk, van egy régi kastély, amelyet most könyvtárnak használ a város. Ennek az udvarában, mindig készítenek egy emberi léptékű betlehemet. Minden annyira valóságos benne: a jászol, a szent család, az állatok, az éppen betoppanó három király, a pásztorok, az angyal. Beleselkedhetsz az istálló ablakán, vagy oda mehetsz egész közel, és részese lehetsz a csodának. Mi a négy gyerekkel, minden nap szerét ejtettük, hogy elmenjünk, és lelkileg felkészüljünk a karácsonyra. Ahogy feltöltődve hazaértünk, meggyújtottuk az adventi koszorú gyertyáit és karácsonyi dalokat énekeltünk. Ajándékra nálunk nem igen telt, de nem is ez a karácsony lényege. Mindenki titkon ajándékot készített a többieknek és várta a nagy napot, amikor örömet szerezhetnek a többieknek. És el is jött ez a nap. Tudod, mi nem veszünk fenyőfát, nem cipelünk be a házunkba egy haldokló élőlényt. Szerény kis házunk előtt, évekkel ezelőtt közösen elültettünk egy fenyőt, ezt szoktuk körbeaggatni az általunk készített díszekkel. Megfogtuk egymás kezét, énekeltünk, és előkerültek a titkos ajándékok. Ezután elfogyasztottuk szerény kis vacsoránkat, és mindenki békésen nyugovóra tért, hogy közösen elmehessünk az éjféli misére. Ezt soha nem hagynánk ki, mert ez egy semmihez nem hasonlítható, csodálatos élmény. Amikor még egész kicsik voltak a gyerekek, már akkor is részesei voltak ennek a szertartásnak. Nem felejtem el azokat a nagyra nyílt, csodálkozó szemeket. Az ünnep napjai nagyszerűen teltek. Nekünk nem volt televíziónk, nem engedtük be a sok szennyet a házunkba. Nagyokat játszottunk, és elmentünk csúszkálni a szánkódombra. Nálunk így telt el a karácsony.

─És Te, hogy töltötted ezt az ünnepet?

─Nálunk, egy kicsit másképp zajlottak az események. Csak egy gyerekünk van, aki már hónapokkal ezelőtt végeláthatatlan listákat írt a kívánságairól. Az anyja persze mindent megvett neki, amit csak kívánt, nehogy csalódás érje. Már iszonyúan elegem volt az állandó bevásárlásokból. Annyi minden fel lett halmozva, hogy egy kisebb városrész jóllakhatott volna nálunk. Az adventi ráhangolódás nekünk abból állt, hogy meggyújtottuk a nejem által vásárolt flancos koszorún a gyertyákat, a gyerek gyorsan kicsomagolta az aznapra szóló csokikat, betömte, legtöbbször elkunyerálva a mienket is, majd rohant a számítógépéhez és tovább verte a billentyűket. Elérkezett a szenteste. Az asszony a lakomakészítéstől holtfáradtan állt a fa előtt, amely természetesen a mennyezetig ért. Én nem éreztem semmi ünnepélyességet, a gyerek pedig izgatottan számolta, hogy az idén hány ajándékot kapott. Az est fénypontja anyósom volt, akinek valami különös érzéke volt ahhoz, hogy valamilyen beszólásával emelje az „ünnep fényét”. A szentestei vacsora úgy zajlott, mint szokott: a gyerek mivel tele volt nasival, egy perc után távozott az asztaltól, az asszonyból sírás formájában kitört az elmúlt napok feszültsége, anyuka bárgyún vigyorgott, én pedig hősiesen küzdöttem az asztalra felhalmozott ételhegyekkel. A szeretet helyett harag költözött a szívembe, a sok kidobott pénz miatt. Nem mintha nem lett volna belőle elég, de inkább valutázhattunk volna belőle, hogy több legyen. A gyerek kibontogatta az ajándékait, hatalmas felfordulást csinálva, az asszony elmosogatott, majd lefeküdt. A ház lassan elcsendesedett. Ezt a pillanatot vártam, hogy átosonhassak a szomszédasszonyhoz, akinek a férje ilyenkorra már tökrészegen hortyog és megadjuk a testnek, ami jár neki. Amint elsompolyogtam anyósom szobája előtt, hallottam, ahogy a tévéből árad az éjféli mise közvetítésének vénasszonykórusa. Az elkövetkező két nap evéssel, tv előtti dögléssel, evéssel, lustálkodással, evéssel, gyomorrontással, evéssel telt el. Tulajdonképpen örültem, hogy vége lett ennek az őrületnek.

─És hogy kerültél ide? – jött a kérdés.

─Már akkor idekerülhettem volna, amikor anyósomra véletlen rányitottam a fürdőszobaajtót. A látványtól földbe gyökerezett a lábam és aznap este nem mertem elaludni, nehogy újra idéződjön az élmény.   De ezt még túléltem. A vesztemet a falánkságom okozta, ugyanis imádom a halászlét. Félretettem magamnak egy adagot. Kisunnyogtam a konyhába, hogy elfogyasszam, amikor egy szálka megakadt a torkomban és már nem tudtam segítséget hívni. Így történt a baj. És Te miért vagy itt?

─Lehet, hogy azt a második műszakot már nem kellett volna bevállalnom. Pedig éreztem, hogy valami gond van, de tudod négy gyerek nagyon sok kiadás. Karácsony utáni reggel már nem keltem fel többé, megállt a szívem.

Megcsikordult mögöttük a nagykapu és ott állt előttük Szent Péter.

─Elnézést, hogy megvárakoztattalak benneteket, tudjátok sok a dolgom. Hallgattam a beszélgetéseket és már az alapján is, dönthetnék, hogy ki jut be a mennyországba. De az angyalaim időközben elkészítették a kartonotokat az életetekről. Ennek alapján egyikőtök bekerülhetne hozzám.

A választ meg sem várva a négygyerekes egyet előre lépett, míg a másik megfordult és elindult a semmibe.

─Egy pillanat.- szólalt meg újra Szent Péter. Ti nem tudhatjátok, de nálunk is változások történtek, itt is győzött demokrácia. A vezetés úgy döntött, hogy megszünteti a poklot a túlzsúfoltság és az egyenlőtlen bánásmód miatt. Úgyhogy mindkettőtök előtt nyitva a mennyek kapuja.    

DaiQing Tana & Haya Band: Silent Sky

DaiQing Tana, Taijnar-ban született, törzse mongol tartományból származik. Éneke csodálatos, éteri. zenekara a Haya Band, akik tradicionális mongol hangszereket is használva hozzák létre a csodát.

A fizikai test, a tér, az idő mind eltűnnek, és a tiszta hangok birodalma lépnek a helyükbe. Ha holnap eljön a világvége és utoljára ezt a zenét hallgattam, már érdemes volt élni.
Az album 2009-ben jelent meg "Silent Sky" címmel.

Az albumon a következő számok találhatók: 1. Silent Sky

2. Snow Mountain

3. Ongmanibamai

4. Qinghai Lake

5. Passed time

6. Dancer in the darkness

7. Missing you

8. Golden bracelet

9. Reborn Az album letölthető /download/: http://data.hu/get/5965814/Silent_Sky.zip

DaiQing Tana & Haya Band: Silent Sky 

Józsi tata meséi VIII.

Józsi tata az ablaknál állt már egy jó ideje, és a függönyön át a puhán aláhulló hópelyheket figyelte. Párja elvesztése óta ez volt az első karácsonya, amelyet magányosan töltött el. Eszébe jutottak a meghitt ünnepek, amelyeket kettesben töltöttek, nyugalomban, békességben és szeretetben. De ma nem akart szomorúságot, hiszen jönnek Somáék, és együtt töltik az ünnepet. Próbálta felvidítani a gondolatait, és az elmúlt napi szerencsétlenkedéseire emlékezett. Most döbbent rá, hogy mennyire nem ért az ajándékvásárláshoz. A Mamának nagyszerű érzéke volt a megfelelő „örömszerző” kiválasztásához, mindig telibe találtak a megérzései. Még Soma karácsonyi meglepetését csak-csak ki tudta választani, mert ügyesen kipuhatolta, hogy Soma most lépett be a „dinókorszakba”, így természetes egy őslényparkra esett a választása. De ott volt még a lánya, akivel kapcsolatban teljesen határozatlan volt. Nekilendült hát az ajándékötlet túrának. A háztartási gép részlegnél kileste mi a legkelendőbb, de ezt elvetette, mivel nem nagyon volt járatos a lánya konyhájában, nem tudta mi lehetne kellemes meglepetés. Reménytelenül őgyelgett a karácsonyi vásár sátrai között és megállapította magában, hogy mennyi mindenre nincs szükségük az embereknek, mégis megveszik. Már kezdte feladni a reményt, amikor az egyik kirakatban meglátott egy szépen becsomagolt kozmetikai mindenfélét tartalmazó díszdobozt. Ezzel nagyot nem tévedhetek, hiszen a nők minden vackot magukra kennek-gondolta-, és bement az üzletbe.  Úgy határozott, hogy megcsillogtatja főzéstudományát is, és nagyszerű szentestei lakomát készített. Még sütit is sütött, a Horváth Rozi szakácsklasszikusból. Már minden készen állt: az ajándékok rejtekhelyre eldugva, szépen megterítve, csak az ünneplők hiányoztak.

Ekkor ismerős autómotor duruzsolása törte meg a kis utca csendjét. Józsi tata a kalapját fejébe csapva, kisietett. Amikor a kocsi megállt már nyitotta is a kiskaput. Soma kiugrott és máris a papi nyakában lógott.

─De jó végre újra, itt nálatok! – kiáltotta örömittasan.

─Én is nagyon örülök kicsim.

─Na, hagyj egy kis helyet nekem a papin, én is szeretném üdvözölni. – szólt közbe az anyja.     

Jó, hogy kijöttél, mert a Te ajándékod nehéz lenne eldugni, íme a család új tagja! – és felnyitotta a csomagtartót. Józsi tata, ahogy közelebb ment egy nagy dobozban, valami vidám mocorgást hallott. Ahogy belenézett, egy kicsi kutya vakkantott rá. Felemelte az apró jószágot, aki viszonzásul azonnal lepisilte.

─Na meg volt a keresztelő! – nevettek mindannyian.

Amíg befelé haladtak a csomagokkal, a lánya elmesélte az ajándék történetét. Amikor a múltkori látogatásunk után hazafelé tartottunk, Soma kibetűzött egy táblát: „KISKUTYÁK INGYEN ELVIHETŐK”. Vissza kellett fordulnom, addig nem hagyott békén. Attól tartottam, hogy vége az otthoni nyugalomnak, amikor tájékoztatott, hogy a kiskutya a papié lesz, hogy ne legyen egyedül. Vigyázz vele, mert az eddigi bűnlajstromán a következők találhatók: két pár cipő, egy lábtörlő, Soma Nyúl úrfija és a fotel egyik sarka.

Ahogy beértek a lánya megjegyezte:

─Még nincs fenyőfád, mindig itt szokott lenni az előszobában?

─De van, csak úgy gondoltam, hogy majd együtt díszítünk.

Ahogy lepakoltak, már izgatottan tolongtak is a kicsiny helységben. Előkerültek a gömbök, a csillagszórók, a gyertyák, és a mézeskalács figurák. Már csak a fenyőfa hiányzott. Ekkor Józsi tata behozott egy dobozt, és kivett belőle egy ezüst műfenyőt. Egy ideig csendben aggatták fel a rávalókat, majd a lánya csak nem bírta tovább és kibökte:

─Apuka, te soha nem szeretted a mű dolgokat, miért döntöttél most mégis úgy, hogy ilyen fenyőt választasz?

─Tudod, az ember változik, néha a praktikusság előre lép.

A szenteste meghittre sikeredett. Az ajándékok bejöttek, a kis ördögfióka szőrgombóc, miután mindent felfedezett új otthonában, a cserépkályha mellé kuporodott és összegömbölyödve elszunyókált. Eljött a lefekvés ideje. A szokásos menetrend szerint, Józsi tata és Soma elindultak a hálószoba felé. Természetesen most az új szerzemények, a dinók is ott akartak aludni, meghallgatva Józsi tata esti meséjét.

Csoda az erdőben:

Az öreg fenyőfa már sok évet megélt az erdőben. A hosszú idő során sok mindent látott és megtapasztalt. Látta, ahogy télen jöttek az emberek, élesfogúikkal derékba törtek fiatal fenyőéleteket. Látta, ahogy vadászkopók védtelen nyulakat és őzeket üldöznek, a vadászok pedig villámló botjaikkal életeket oltanak ki. Majd csend és hó borul a tájra és az erdő fellélegezhet a következő fagyos időkig. Némán tűrt, egészen eddig a pillanatig. Most hírét hozták a fagyos szelek, hogy a hű társáért jönnek a favágók, mert az a „megtiszteltetés” érte, hogy ő lehet a város főterén mindenki karácsonyfája. Évtizedek óta álltak egymás mellett, dacolva a hóval, faggyal, bújtattak vaddisznócsaládot, nyáron, árnyékot adtak az arra tévedő kirándulóknak. És most legyen mindennek vége!?

Amikor megérkeztek a favágók és a nagy autó, amivel majd elszállítják, különös dolog történt. Ahogy el akarta indítani a fűrészt az ítéletvégrehajtó, az öreg fenyő megrázta magát, majd magas, éles hangot adott ki. Olyan erős volt ez a hang, hogy az embereknek be kellett fogniuk a fülüket. Amikor a sivítás elhalkult és az emberek levették a kezüket, s miután kidugult a fülük, hangokat hallottak. Megértették a fák beszédét, és a közelben megbúvó állatok hangjait. Döbbenten álltak és nem tudták, hogy mit tegyenek. Ekkor, az öreg fenyő széttárta ágait és növekedni kezdett, ugyanakkor valami csodálatos fényt kezdett sugározni. Egyre csak növekedett, és növekedett. Eközben a városban egyszerre kihunytak a világosság adók, teljes sötétség borult a tájra. Az erdő felöl, azonban egy hívogató fény és valami meleg érzés vonzotta az embereket. Megbabonázva indultak a fény irányába. Egyre nagyobb körben állták körül az óriási fát, emberek, állatok, madarak, bogarak, és elbűvölve nézték a csodát. A nagyszívűek, meleg teát kínáltak, eleséget hoztak az állatoknak. Ismeretlen emberek szólítottak meg idegeneket, a vadászok elbeszélgettek az állatokkal, a favágók a fák emlékeit hallgatták. A gyerekek a nagy fa körül fogócskáztak, a félénkebbek az anyjuk szoknyáját szorítva, tátott szájjal bámulták a soha nem látottat. Békesség szállt a szívekre, soha nem volt érzések törtek a felszínre. Elillantak a mindennapi gondok, mindenki szépnek látta a körülötte lévőt.

Először a gyerekek pilledtek el. Apuka nyakában bóbiskolva, vagy anya kezében édesen szundikálva, az otthonuk felé vették az útjukat. Majd szép lassan mindenki hazatért. Legtovább az állatok maradtak, de nemsokára, a közelben vackot keresve, ők is álomba szenderültek. Lassan hajnalodott, véget ért a legcsodálatosabb éjszaka. Amikor az utolsó szempár is lecsukódott, az öreg fenyő körülnézett, még egyszer, utoljára. 

Másnap frissen ébredtek az emberek, az állatok és a fák. Volt, aki azon gondolkodott, hogy vajon tényleg jól emlékszik-e, ez valóság volt, vagy csak egy álom. Sokan visszatértek a csoda helyére, de az öreg fenyőt már nem találták ott.

─Ez volt a karácsony esti mesém kicsim, álmodj szépeket.

─Te is papi, jó éjt.

A karácsony gyorsan elmúlt és újra eljött a búcsú pillanata. Józsi tata ott állt az utcán és a távolodó kocsi után integetett. Ahogy bement, az ajándék azonnal felé rohant és megcibálta a papucsát. A minden lében kanál állandóan ott kotnyeleskedett körülötte.

Eltelt néhány nap, amikor megszólalt a telefon, a lánya volt:

─Soma nem hagyott békén, úgyhogy fel kellett, hogy hívjalak. Kérdezteti, hogy van a kutya és, hogy adtál-e már neki nevet?

─A nagyságos úr jól van, és hosszas vajúdás után olyan nevet adtam neki, hogyha kiállnék a kapuba és elkiáltanám magam, hogy jöjjön haza, harminc kutya biztos odarohanna, azt gondolva, hogy őt hívom. 

Buksi lett!

Józsi tata meséi VII.

Bár kívülről nem látszott, de élete párja elvesztése után, Józsi tata nem találta helyét a világban. A házassága előtt sokat volt egyedül. Ez akkor nem igazán zavarta, hiszen saját maga választotta a remete életet. Amikor végre kibújt a csigaházából, a sors egyből az útjába sodorta a másik felét. Azonnal fellobbanó, örök szerelem volt. Most újra magányos lett, de ez már egészen más volt, a sors, amit adott most erőszakosan, váratlanul visszavette. Nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Bár szerencsére nem olyan volt, mint a többi megözvegyült férfi, aki ha magára marad, azonnal meglátszik a környezetén az asszony hiánya. Mindig is rendszerető volt, mert azt vallotta: ha körülöttünk nincs rend, akkor a lelkünket is a káosz uralja. A megnövekedett feladatok egész napját kitöltötték, de csak ritkán tudta kikapcsolni a kavargó gondolatait. A lányáék nagyon jól megérezték az állapotát, mert szinte minden hétvégén eljöttek segíteni a ház és a lelke rendbetételét. Soma életvidámsága mindig felderítette, a lánya pedig valahogy apásabb lett, mint valaha.  A gyermeki lélek nagyit sohasem veszítette el igazán, teljesen úgy viselkedett mintha még most is köztük lenne: megterített neki is az ebédnél, ajándékkal lepte meg az ünnepekkor, elköszönt tőle is, ha aludni tért. Ő volt az, aki kitalálta, hogy menjenek ki a temetőbe, hogy beszámolhasson mi minden történt vele az elmúlt időkben.

Most, hogy megint egy vasárnap délelőtt volt, Józsi tata és Soma a temetőből hazafelé sétáltak ezen a szép őszi napon. Soma feltűnően csendes volt, egykedvűen rugdosta az eléje kerülő rozsdás leveleket. Az öreg megérezte, hogy a kisöreg maga alatt van, ezért próbálta szóval tartani, bár ezek a látogatások őt is mindig felkavarták, hiszen friss volt még a seb. De erőt vett magán és megszólalt:

–Jöhet valami mese, amíg haza nem érünk?

–Persze, tudod, hogy szeretem a meséidet!

Útjuk az állatmenhely mellett vezetett el, amikor Józsi tata belekezdett a meséjébe.

Az öreg kutyák barátja:

Élt a város szélén, takaros kis házában egy vénséges-vén öregember. Csúnya egy teremtménye volt a világnak, ezért kerülték az emberek, a gyerekek féltek tőle és állandóan csúfolták. Így aztán ő is lassan emberkerülő lett. Nagyon szeretett sétálni, de hogy ne találkozzon senkivel, az erdőben barangolt naphosszat. Mindig új területeket járt be. Egyik alkalommal távolról kutyaugatás ütötte meg a fülét. Kíváncsian indult el a hang irányába. Ahogy közeledett egyre több eb csaholása hallatszott. Amikor félrehajtotta az utolsó faágat is az útjából, gyönyörű, virágos rét tárult elé. A mezőn, bekerítve ódivatú ház állt, innen jött a hívó hang. Bátorságot gyűjtött, majd benyitott. Kedves, öreg hölgy fogadta. Kiderült, hogy olyan helyre jutott, ahol kitett, megunt, elárvult kutyák laknak. Saját maga sem ismert önmagára, de beszédbe elegyedett a gazdaasszonnyal, aki elmesélte a hely történetét. Valamikor ő is a városban élt, szintén magányos tengetve a mindennapjait. Egyik nap az utcán utána szegődött egy kóbor kutya. Egészen hazáig kísérte. Hideg metsző szél fújt a keskeny utcában. Miután bement, kilesett az ablakon. A kutya még ott volt, összegömbölyödve dacolt az időjárással. Megsajnálta, beengedte a házába, így kezdődött. De aki egyszer belenéz azokba a hálás szemekbe, többé nem tud ellenállni, egyre több befogadottja lett. A szomszédjai azonban egyre kevésbé viselték el a hangoskodást, így döntenie kellett, vagy megszabadul tőlük, vagy mindenestől költözik. Az utóbbit választotta. Megtalálta ezt a varázslatos helyet, távol mindentől. Ez itt a kutyaparadicsom. Azóta is gyűjti az elárvult kutyákat, bár az utóbbi időben túlvállalta magát. Szerencsére akadnak jó lelkű emberek, akik néha magukhoz vesznek egy-egy árvát.

Elbúcsúzott, és elgondolkozva hazafelé vette az útját. Éjszaka sokat forgolódott az ágyában. Másnap már önkénytelenül vitték a lábai a „kutyás hölgyhöz”,- ahogy magában elnevezte.

–Elvinnék egy kutyát.

–Örülök, jöjjön, válasszon. Zajlott le a rövid párbeszéd közöttük. 

Nézegette a kutyákat, nehéz volt választani. Mielőtt ideért, elhatározta, hogy valami nagyobb testűt fog választani, a kicsit még elvinné valami termetesebb macska. Sokat téblábolt, nem tudott dönteni. Ekkor felfedezett egy távolabbi csoportot.

–Ők miért vannak külön? - kérdezte.

–Ez afféle öregek otthona. Ide kerülnek az idősebb kutyusok, itt élik le az életük hátralévő részét. Őket már nem viszi el senki, a fiatal kiskutyák a népszerűek.

Az öregember még nézelődött egy kicsit, majd visszatért az öregekhez és kiválasztott egy kivénhedt bernáthegyit. A kutya ránézett és mintha már régóta ismernék egymást, a lába mellett sétálva elindult az új lakhelye felé. Gyorsan megtanulták egymás szokásait, elmaradhatatlan barátok lettek. Egy téli estén az öreg a kandalló előtt szunyókált. Halkan pattogott a tűz, amikor hirtelen felriadt. A lábainál a kutya felemelte a fejét és ránézett. Az egyébként csendes, szavát nem hallató társ egy elkeseredetett vonított. Ahogy riadtan a szemébe nézett, látta, ahogy tekintete megüvegesedik, majd a feje lehanyatlik. Soha nem látta ilyen közelről a halált. Odahozta kedvenc takaróját és betakarta. Reggelig virrasztott mellette az eltöltött közös napokra emlékezve. A kert hátsó részébe temette el.

Napokig nem ment sehova, otthon gubbasztott. De egyszer csak megint ott volt a „kutyaparadicsomban”.

–Elment a barátom – mondta halkan.

–Sajnálom, és most mi járatban?

–Elvinnék egy másik öreget – jött a válasz.

A kert végében egymás után emelkedtek az újabb kis sírhalmok.  

Telt az idő. A „kutyás hölgy” szívesen mesélt a látogatóinak egy öregemberről, aki hazavitte és megszépítette a nyugdíjas kutyák utolsó napjait, de egyszer csak nem jött többé. Az erdőben sétálók gyakran mesélik, hogy hallani vélik amint egy öreg apóka, próbálja lecsitítani a viháncoló, boldogan vakkangató kutyáit.

–Papi ez a mese nem sikeredett valami vidámra, de szép volt.

–Ne haragudj kicsim.

Most Soma volt az, aki a kisgyermek érzékenységével megérezte, hogy a nagyapja vigaszra szorul.

–Tudom már mit fog neked hozni a Jézuska, egy kutyát!  

      

Ali Farka Touré: Savane

Visszatérünk a blueshoz. Afrika John Lee Hooker-jének is nevezett Ali Farka Touré kitűnően ötvözte az afrikai zene gyökereit a blueszenével.

A világhírű filmrendező forgatócsoportja a blues szülőhelyére, Nyugat-Afrikába zarándokolt, és ott találkozott az ősi hangok mostani művelőjével, Ali Farka Touré-val, a „világzene” egyik legnagyszerűbb gitárosával.

Nyugaton azt szokták mondani az ilyen zenészre, mint ő, hogy autodidakta. Rá azonban inkább az illene, hogy a vérében volt a zene. „Afrika az én ihlető forrásom, menedékem és boldogságom” – szokta mondani Ali, aki soha nem akarta elhagyni szülőföldjét, Malit, azután sem, hogy a world music egyik legnagyobb „tehetség-kutatója”, Ry Cooder felfedezte őt a Nyugat számára és valósággal berobbant a köztudatba a Talking Timbuktu című, Cooderrel közösen felvett albummal, amelyért megkapta élete első Grammy-díját is. A másodikat a 2005. szeptemberében megjelent In The Heart Of The Moonért ítélték neki. A jazz, a blues, a mandinka, a szonghai és a tuareg zene elemeit egyaránt beleolvasztotta szívvel teli zenéjébe.

Ali Farka Touré 1939-ben született Kanau faluban, a Niger folyó partján, az arma etnikumhoz tartozó családban. Tíz testvére közül egyedül ő érte meg a felnőttkort. A „Farka” becenév anyanyelvén „szamarat” jelent, szülei nevezték el így életereje, szívóssága, kitartása miatt. Nem koptatta sokáig az iskolapadokat, mezei munkásként dolgozott, majd különböző kis kenyérkereseti forrásokból élt, mielőtt zenélni kezdett. Az 1970-es, 80-as években már helyi sztárnak számított Maliban, de az évtized végén már kifelé tekintett az afrikai kontinensről, annak ellenére, hogy továbbra is afrikai törzsi nyelveken, főleg szonghaj, fula és tamasek nyelven énekelt.

A world music egyre szélesebb körben való elterjedése az ő muzsikáját is felkapta. Ebben a műfajban már első „nemzetközi” albuma, az 1987-es Ali Farka Touré is jelentős elismerést hozott neki, akárcsak az 1990-es The River, majd a The Source. Az 1994-ben megjelent Talking Timbuktu hozta meg számára az igazi  nyugati áttörést.  Ekkor kapta az „afrikai John Lee Hooker” nevet, hipnotikus, blues-gyökerű muzsikája miatt. A Diaraby című dal riffjét választotta a BBC egy világutazó műsorához. A következő nagy sikert 1999-ben aratta a Niafunkéval, amely inkább az afrikai hagyományos ritmusokra épült. 2004-ben Red/Green címmel adták ki a World Circuit hálózatban korai felvételeit, majd utolsó lemezén a cora-játékos Toumani Diabaté volt a társa. Diabaté valósággal apjának tekintette Farkát, akit zenéje mellett mindenekelőtt hitéért, a benne élő toleranciáért, büszkeségéért és becsületességért tisztelt.

A "Savane" című lemeze 2006-ban jelent meg, ebben az évben vesztette el a zenészvilág.

A lemezen a következő felvételek hallhatók:

"Erdi" – 4:42
"Yer Bounda Fara" – 4:18
"Beto" – 4:49
"Savane" – 7:43
"Soya" – 4:38
"Penda Yoro" – 5:25
"Machengoidi" – 3:35
"Ledi Coumbe" – 3:16
"Hanana" – 2:34
"Soko Yhinka" – 5:05
"Gambari Didi" – 3:49
"Banga" – 3:48
"N'Jarou" – 4:55

A lemez letölthető /download/:
http://data.hu/get/5764913/Ali_Farka_Toure.001
http://data.hu/get/5764963/Ali_Farka_Toure.002
http://data.hu/get/5764966/Ali_Farka_Toure.crc

Kellemes zenehallgatást!

Natura Music - Four Seasons Soul Cd 8.

A music-box utolsó tagja.

A nyolcadik lemez a tenger hullámain ringat.

A lemezen a következő felvételek hallhatók:

CD 08. Sea:
01. Lonely Shepherd
02. Billitis
03. And The Birds Were Singing
04. Tornero
05. Wonderland By Night
06. Stranger On The Shore
07. Romeo And Juliet
08. The Way We Were
09. My Way
10. Feeling
11. Plasir D'amour
12. Sleepy Shore
13. Don't Cry For Me, Argentina

A lemez letölthető /download/:
http://data.hu/get/5753387/Cd_8._-_Sea.zip

Kellemes tengerzúgást!

Nature Music - Four Seasons Soul Cd 7.

A zenedoboz hetedik albuma.

A hetedik lemez az eső nyugtató világa.

Az albumon a következő felvételek találhatók:

CD 07. Rain: 

01. A Dream 

02. Stormy Weekend 

03. Touch 

04. In Your Arms 

05. Come Saturday Morning 

06. I Can't Get Away You 

07. The Look Of Love 

08. Love Taken 

09. Love Is Blue 

10. If You Go Away 

11. A Summer Place 

12. Monday, Monday 

13. The First Time

A lemez letölthető /download/:

http://data.hu/get/5752962/Cd_7._-_Rain.zip

A csendes záporok megnyugtató hangjához kellemes szórakozást! 

Nature Music - Four Seasons Soul Cd 6.

A zenedoboz hatodik tagja.

A hatodik lemez a hegyek világába kalauzol el bennünket klasszikus darabok feldolgozásával és egyéni hangvételével.

A lemezen a következő felvételek találhatóak:

CD 06. Mountains 

01. Air (Bach) 

02. Piano Sonata No.14 Moonlight (Beethoven) 

03. Minuet (Boccherini) 

04. Nocturm (Chopin) 

05. Humoresque (Dvorak) 

06. Liebestraum (Liszt) 

07. Thais Meditation (Massenet) 

08. Liebesfreud (Kreisler) 

09. Spring Song (Mendelsson) 

10. Traumerai (Schuman) 

11. Andante Cantabile (Tchaikovsky) 

12. Scene No.1 From Swan Lade (Tchaikovsky)

A lemez letölthető /download/:

http://data.hu/get/5752936/Cd_6._-_Mountains.zip

Kellemes túrázást a hegyekben!

Nature Music - Four Seasons Soul Cd 5.

A zenedoboz ötödik albuma.

Az 5. lemez a madarak világába vezet el, klasszikus zenei felvételek új megfogalmazásával.

A következő felvételek találhatók rajta:

CD 05. Birds: 

01. Serenade (Schubert) 

02. Ave Maria (Schubert) 

03. The Swan From Carnival Of The Animals (Saint Saens) 

04. Barcarole (Bach) 

05. Elviva Madigan (Mozart) 

06. Waltz (Brahms) 

07. Intermezzo From Cavalleria Rustrcana (Mascagni) 

08. Morning Mood From Peer Gynt Suite (Grieg) 

09. Adagio (Albinoni)  10. Fur Elise (Beethoven) 

11. Minuet (Beethoven) 

12. Jewels Of The Madonna (Wolf Ferrari)

A lemez letölthető /download/:

http://data.hu/get/5752799/Cd_5._-_Birds.zip

Kellemes zenehallgatást a madarak világában!

Nature Music - Four Seasons Soul Cd 4.

A Music-box 4. lemeze.

A negyedik lemez a fehér tél hangulatát idézi meg.

A lemezen a következő felvételek hallhatók:

CD 04. Winter: 
01. Plum Blossom Happy Day Snow
02. Hade
03. Pine
04. World First Fragrance
05. Frankincense Snow
06. Beatiful Woman
07. With Flowers Of The Mind
08. Color
09. Hundred Flowers

A lemez letölthető /download/:
http://data.hu/get/5752588/Cd_4._-_Winter.001
http://data.hu/get/5752671/Cd_4._-_Winter.002
http://data.hu/get/5752694/Cd_4._-_Winter.crc

Kellemes szánkózós, hógolyózós, hóemberépítős zenehallgatást!

Nature Music - Four Seasons Soul Cd 3.

A Music-box harmadik lemeze.

A harmadik lemez az önfeledt nyár pillanatait idézi meg.

A lemezen a következő felvételek hallhatók: 

CD 03. Summer: 

01. Water Leakage Flower
02. Jade Dew
03. Middle Of The Month Immortal
04. Chrysanthemum Fragrance
05. Pomegranate Flower
06. The Arundinaria Japonicum Reflects The Month
07. Purifies The Mind The Bamboo Grove
08. Leisurely Mood
09. Delicate Fragrance
10. The Fragrant Porch Judges Tea

A lemez letölthető /download/:
http://data.hu/get/5752479/Cd_3._-_Summer.001
http://data.hu/get/5752498/Cd_3._-_Summer.002
http://data.hu/get/5752510/Cd_3._-_Summer.crc

Kellemes nyáridéző zenehallgatást!

Nature Music - Four Seasons Soul Cd 2.

Az album második lemeze.

A második lemezen sokak kedvenc évszaka a varázslatos tavasz hangjai hallhatóak.

A lemezen a következő felvételek hallhatók:

CD 02. Spring: 
01. The Peach Blossom Is In Full Bloom Time
02. The Country Fragrant Is Blue
03. The Double Shade Altogether Draws Bonus
04. Spring Bud
05. Pine
06. The Apricot Blossom Opens
07. The Purple Ink Paste Exudes The Spring China
08. The Fragrant Ancestor Is Blue  09. In Mountain Gentleman
10. National Beauty Day Fragrance

A lemez letölthető /download/.

http://data.hu/get/5752262/Cd_2._-_Spring.001

http://data.hu/get/5752327/Cd_2._-_Spring.002

http://data.hu/get/5752342/Cd_2._-_Spring.crc

Kellemes zenehallgatást!

Nature Music - Four Seasons Soul Cd 1.

Egy kellemes relaxációs zene a nehéz napokra. A cd-box 8.lemezt tartalmaz, amely a hagyományos kínai zenei alapokra épül.

Az első lemezen az ősz pillanatai hallhatók:

CD 01. Autumn: 

01. Fall Chrysanthemum 

02. Under Month Goddess 

03. Dark Green Bamboos 

04. Cold Is Romantic 

05. The Chrysanthemum Resists The Frost 

06. Beautiful Woman 

07. The Bamboo Moves 

08. Mountain Pine 

09. Surging Waves Fairy Maiden 

10. Full Of Affection Bamboo

A lemez letölthető /download: 

http://data.hu/get/5751884/Cd_1._-_Autumn.001

http://data.hu/get/5752164/Cd_1._-_Autumn.002

http://data.hu/get/5752172/Cd_1._-_Autumn.crc

Kellemes lazítást!

Józsi tata meséi VI.

Egy ködös hajnalon a nagyi nem ébredt fel többé. Józsi tata ott ült az ágya szélén, fogta a kezét és nem tudta, mihez kezdjen. A fájdalom és a bánat megbénította. Az életbemaradt automatizmusa azonban beindult és cselekvésre késztette. Ami ez után következett, arra nem tud visszaemlékezni, hogy hívott orvost, hogy értesítette a lányát, és hogyan intézte a szertartás teendőit. Amikor Somáék megérkeztek a végső búcsúra, csak akkor csendesült le a sokk által gerjesztett hullámok örvénye és visszazökkent a mindennapokba. Megkérte a szomszéd kislányt, hogy foglalkozzon Somával, mert szerinte kisgyereknek nincs helye a temetésen. Hiszen ez alatt a rövid idő alatt még az élettel sem tudott megbarátkozni, mit kezdene a halállal. Különben is jobb, ha úgy emlékszik majd a nagyira, ahogy utoljára látta: mosollyal az arcán, kisimult ráncokkal, nem pedig egy ravatalon. Amikor vége lett a szomorú eseménynek, elmentek egy étterembe ebédelni. Amint csendesen ballagott hazafelé a három generáció a lánya törte meg a csendet:

–Azért anya főztjéhez képest ez sehol nem volt. Ezután, már ilyen helyen fogsz majd enni?

–Dehogy kislányom. Te nem tudod rólam, de nagyon jól főzök, csak a mama soha nem engedett a konyhája közelébe. Majd összeütök valami ehetőt.

A délután most valahogy gyorsabban eltelt, mint szokott. Ahogy a lefekvéshez készülődtek a lánya megszólalt:

–Apuka, tökéletesen megértem, ha ma nincs kedved mesélni, és szerintem, ezt most Soma is meg fogja érteni.

–Nem-nem, az élet megy tovább, és azt hiszem nekem is jót tenne, ha ma mesélhetnék – válaszolta csendesen az öreg.

Ahogy benyitott a kisfiú alvósszobájába melegség öntötte el. Soma is egy félszeg mosollyal üdvözölte őt. A maga módján dolgozta fel a nagyi elvesztését, sokkal csendesebb volt, mint máskor. De most, hogy meglátta Józsi tatát láthatóan visszanyerte az életkedvét. A magára maradt kényelmesen elhelyezkedett, majd megkérdezte:

–Hogy állsz a hernyókkal, kiskomám?

–Én mindent szeretek, ami mozog. A hernyók közül azt szeretem, amelyik nagy zöld és kövér, alig bír mozogni a nagy hasától.

–Csak azért kérdeztem, mert a mai mesém egy tudós hernyóról szól.

Hernyovits Hernyó tanulmánya az emberekről:

Peteként, több társammal, a nagy diófa dél-keletei szárnyán, a 12. emelet 57. szám alatti levélen születtem. Ahogy kibújtam a biztonságot adóból, azonnal enni kezdtem, mert állandóan éhes voltam. Egymást lökdösve a szállásadónk leveit rágicsáltuk, hogy minél erősebbek, nagyobbak legyünk. Már fiatal koromban elhatároztam, hogy életemet az emberek tanulmányozásának szentelem. A biztonságot nyújtó felső pozíciómból többször megfigyeltem, amint ivar éretlen kétlábúak szabályos hajtóvadászatot indítottak társaim ellen. Sokan estek áldozatul ennek az egyoldalú harcnak. Amikor kellőképpen megerősödtem, elaraszoltam a hernyókönyvtárba és összegyűjtöttem az emberekről szóló feljegyzéseket. Az anyaggal együtt visszavonultam és takaros bábot készítettem magamnak. Ez egy magamfajta tudósnak ideális környezet, hogy zavartalanul dolgozhasson. Egy gyertya fényénél, szűkös kis cellámban készítettem el életem fő művét. A munka során összegeztem az emberekről eddig leírtakat, kiegészítve a saját tapasztalataimmal, miközben észre sem vettem, hogy szervezetem teljesen átalakult. Amikor elkészültem életem fő művével és hozzátűztem az utolsó lapot is a könyvemhez, furcsa bizsergést éreztem, tudtam hogy elérkezett az idő. Tettem egy-két bemelegítő mozdulatot, majd elkezdtem lebontani börtönöm falait. Közben eszembe jutott a feljegyzések között talált történet egy emberről, aki nagyon szerette az állatokat. A kalandozásai során talált az enyémhez hasonló bábot. Hazavitte magával és minden nap figyelte a változásokat. A báb oldalfala napról-napra vékonyodott és lassan átlátszóvá vált. A benne rejtőzködő felfedte önmagát, majd egy nap ficeregni kezdett és megrepesztett a burkot. A folyamat sok erőt vett ki belőle, ezért pihent egy csöppet, hogy újult erővel nekivágjon. A jó szándékú természetbúvár azonban közbelépett és segítségként ollóval felvágta a kijáratot. A csomag tartalma kipottyant és a földre esett, vergődött egy ideig, majd elpusztult. A barátunk nem tudta, hogy a báb burkolatának saját erővel történő lebontására tett erőfeszítésre van szükségünk arra, hogy elnyerjük végső erőnket életünk utolsó, nem túl hosszú fázisához. Ha nem avatkozik bele a természet törvényeibe, részese lett volna annak a csodának, amire csak mi vagyunk képesek, az átalakulás művészei. Nem bírom ki, hogy ne mondjam el ennek a tudományos nevét, mert annyira szép szó: metamorfózis. Bocsánat, de mi okos tojások már ilyenek vagyunk. Na de hogy visszatérjünk a tárgyhoz, emberünk elszalasztotta ezt a semmihez nem hasonlítható látványt, egy pillangó megszületését. Ha nem avatkozik közbe, akkor látta volna, amint a társam végre előbújik, az oldalához tapadt szárnyait kitárja, amelyek megtelnek testnedveivel és a jótékony szél gyorsan megszilárdítja. Ekkor egy végső búcsút vesz eddigi otthonától, és szárnyra kap. Az emberek tátott szájjal figyelik ezt a könnyed, színes, csapkodó röpködésünk. Egyik csoportjuk, akit maguk között indiánnak neveznek így fogalmazza ezt meg: a pillangó egyik szárnya a képzelet, a másik a valóság, a szívünk pedig maga az élet, a repüléshez mindkét szárnyra szükség van. Ugye szép gondolat.

Vonzódásunkat a fény és a láng felé úgy tartják, hogy az önpusztítás megtestesítője. Rövid életünk a múlékony szépség, a rövid Földi lét, a világiasság kifejezője. Babonáikban is ott vagyunk. Ha itt a kikelet és először fehér társunkat pillantják meg, akkor szerencsések, ha barna szárnyút, akkor balszerencsések lesznek. A vörös pillangó a boszorkányok jelenlétére utal, a fekete pedig az elkövetkező halálra. Sajnos még nem tanultunk meg félni az emberektől, ösztöneink nagyon erősek, vonzódunk a vörös színhez. Emiatt sokszor csalódnunk kell, mert ehhez a színhez tartozó nektár helyett csapdába esünk és életünk hátralévő rövid szakaszát kiállítási üvegkalitkában verdesve, vagy rosszabb esetben lepkegyűjtemény részeként végezzük. Remélem, hogy a tanulmányom segít majd társaimnak az emberek jobb megismeréséhez. Most pedig véglegesen lebontom a körülöttem lévő falat, elkezdek egy gondtalan, rövid, de mégis szép új életet.

A megszokottól eltérően Soma a mese után azonnal megszólalt:

–Ezt nem gondoltam volna, hogy abból a randa kukacból lesz a lepkécske. Papi, minden élő átalakul valami mássá?

–Igen kicsim, én hiszek benne. Ha most a nagyira gondoltál, belőle biztos egy szép fehér galamb lett. – mondta csendesen Józsi tata.

Segítségkérés!

Tudom, hogy nagyon sok embert sújt a válság, én mégis egy kéréssel fordulok minden jószándékú emberhez. Lányunk a pécsi Mandulafa Waldorf iskolába jár. Jelenleg egy másik iskolában tanulnak gyerekeink, de jövőre már kinőjük a helyet és új helyre költözünk.A helyi önkormányzat biztosított egy régi iskolaépületet erre a célra, de sajnos ez nagyon rossz állapotban van, jelentős anyagi ráfordítást igényel a felújítása, amit önerőből képtelen vagyunk megoldani. Ehhez kérjük a segítséget.

Közösségünk létrehozott egy honlapot, ahol bővebben lehet olvasni a körülményekről és a segítségnyújtás lehetőségeiről.
Az oldal megtalálható az alábbi címen:http://waldorfpecstamogatas.hu
Az iskolai életünk megismeréséhez már több videóban én is jelentkeztem, amelyek ebben a blogban megtalálhatók. Ezáltal egy kis betekintés szerettem volna nyújtani a hétköznapokba és az ünnepeinkbe.
Minden apró támogatásnak örülünk és nagyon szépen köszönjük!

Józsi tata meséi V.

Ezen a hétvégén Józsi tatáék utaztak a lányáékhoz, mert hivatalosak voltak Soma születésnapjára. A két öreg már nehezen mozdult ki a saját kis meleg kuckójából, de a szeretett unoka kedvéért vállalták a vonatozás nyűgjét. Ahogy lassult a vonat a célállomásnál, Józsi tata lehúzta az ablakot és kileselkedett. Egyből kiszúrta a tömegből a fészkelődő ünnepeltet. Ahogy öregesen lekászálódtak a vaskerekűről, már ott is csimpaszkodott a nyakukba a boldog, majdnem nyolcéves. Izgatottan mesélte az azóta történteket, senki nem jutott szóhoz mellette, de igazán nem is akartak, csak itták a szavait.

A szülinap nagyon jól sikerült, tele csillogással, örömteli gyerekkacajjal és mosolygós felnőttekkel. Szerencsére az öregek ajándéka is bejött, bár elég sokat tipródtak a játékboltban, amíg kiválasztották. Végül is egy hatalmas állatkert mellett döntöttek, tele élethű állatsereglettel. Soma egész délután rendezgette a saját kis szafariparkját, sok volt a dolog, hiszen mindenkinek nevet kellett adni, valamint fontos volt az elrendezés is, nehogy a ragadozók közel kerüljenek a védtelenekhez. Amíg a lányok elmosogatták az ünnepség romjait, Józsi tata besegített a rendezgetésbe. Ha jó a játék, gyorsan repül az idő, lassan beesteledett. Amikor a lányok előkerültek a gőzök és illatok otthonából, Somán már a fáradság jelei mutatkoztak. A csutakolás alatt Józsi tata összeszedte a gondolatait, mert tudta, hogy úgyis ő lesz a soros mesemondó. Amikor a jóéjtpuszi osztás folyt a szülinapos anyukája megszólalt:

–Azért szívesen beülnék hozzád apu egy mesehallgatásra, mert az én meséim már nem kötik le az úr figyelmét, de Soma határozottan megtiltotta, hogy hallgatózzak, azzal az indokkal, hogy ez férfidolog! Na jó menjetek tovább titkolódzni, ti férfiak, jó éjt kicsim!

A két úr kézen fogva a hálószoba felé vette az útját. Józsi tata gondosan betakargatta egy szem unokáját, kényelmesen elhelyezkedett a mesefotelban, majd megkérdezte:

– Jó napod volt ma?

– Igen nagyon! – jött a gyors válasz.

– Tudod a mi életünkben sok ilyen jó nap adódik, de van akinek csak egyetlen ilyen van. Most erről fogok mesélni neked.

Egy boldog nap:

Az életem akkor kezdődött, amikor édesanyám peteként a víz felszínére lerakott és elsüllyedtem az életetadóban. Ahogy megérkeztem a meder aljára megkapaszkodtam egy vízinövény szárában és vártam az első átalakulásomat. Amikor ez megtörtént és kibújtam az ideiglenes lakásomból, már sokkal erősebbnek éreztem magam. A rákrokonhoz hasonló erős kezeim nőttek és a bőrömön keresztül lélegeztem. Az iszapba járatokat készítettem, ez lett az új otthonom. Sokat ettem, hogy megerősödjek és képes legyek a többi átváltozásra. Mert a mi életünkben bizony sokszor válunk másokká. Közel három évet élünk itt lenn, miközben húsz alkalommal váltunk ruhát és életet. Megtanulunk kopoltyúval lélegezni. Bár valamikor az őseink ragadozok voltak, mi főleg már vegák vagyunk, növényeket rágcsálunk, azért néha lecsúszik egy kis légylárva is. A vízi életünk utolsó napjaiban egyre kevesebbet eszük, szájszervünk visszafejlődik. Ahogy egyszer a hajnali napsugár áthatol a vízen, érezzük, hogy elérkezett a nagy nap. Légzőnyílásainkon keresztül a testünk megtelik levegővel és felemelkedünk a víz felszínére. Elkezdünk ficánkolni, hogy levethessük az utolsó előtti bábunkat. Amikor ez sikerül, megérezzük, hogy a hátunkon két kis szárny simul a testünkhöz, és két hosszú farkinca segít majd a kormányzásban. Gyorsan kell cselekedni, mert a nagy nyüzsgés odavonzza ősi ellenségünket a nagyszájú víz alattiakat, akiknek az éhes gyomrában végezhetjük. Nekem szerencsém volt, megrezegtettem szárnyaimat és egy közeli nagy levelet céloztam meg. Sikeresen landoltam és gyorsan elbújtam a biztonságot nyújtó, árnyékadó rejtekében. Éreztem, ahogy a bőr megfeszült a hátamon és lassan sikerült kibújnom az utolsó „nadrágomból”. A friss szellő gyorsan megszárítja a testem, elértem a végső állapotom: szemeim hatalmasak, egyre jobban látok velük. Jó itt az árnyékban, mert a tűző napon most megvakulnék. Izgalommal várom, hogy elérkezzen a pillanat, amiért megszülettünk. Lassan alkonyodik és elkezdődik: mi fiúk egyre nagyobb csoportokat alkotva keringünk a víz fellett, amíg egyszer csak feltűnnek a lányok. Ők fenn a magasban alkotnak egy lánycsapatot és sajnos sokkal kevesebben vannak mint mi. Most kell az ügyesség, és a vakszerencse egy boldog pillanatért. Ahogy közelítünk az ellenkező nemhez, elkezdődik a harc. Egyetlen rossz mozdulat, egy óvatlan manőver és máris a mélybe hull, aki nem elég ügyes. Én szerencsére a tömeg szélén repülök és minden idegszálammal egy gyönyörű lányt követek. Szerencsére ő is egy kicsit lemarad a többiektől, így könnyedén utolérem. Egy pillanatig tart az ölelés, és kezdünk együtt zuhanni lefelé. Az utolsó pillanatban elengedem, én a vízbe hullok, ő pedig egy elegáns mozdulattal tovasiklik a víz felett a vízfolyás irányába, a következő nemzedék bölcsője felé. Még boldogan verdesek néhányat a szárnyaimmal, aztán szép csendesen minden elsötétül.

Ennyi egy kérész élete.

A mese végén csend telepedik a kis szobára, majd halkan Soma szólal meg:

– Ez igazán szép mese volt papi.  Azt hiszem, ezután egy kicsit még jobban fogok örülni minden boldog pillanatnak. Neked azért megsúgom, hogy apa azért hiányozni szokott, amikor nem vagy itt, és olyankor egy kicsit elszomorodom.  De hát ezt anyával nem tudom megbeszélni, csak veled. Jó, hogy itt vagy nekem! Jó éjt papi!

– Jó éjt kicsim.    

Könyvjelzők a rock történetéből

A rock klasszikusai közül kiválasztásra került 100, az ötvenes évektől napjainkig. Hogy miért éppen ezek, ennek a későbbiekben lesz jelentősége. Először is lássuk ezt a bizonyos százas listát:

Az összeállításban a következő felvételek hallhatók:

01.      Chet Atkins: Mr. Sandman

02.      Johnny Cash: Folsom Prison Blues

03.      Buddy Holly: Words Of Love

04.      Chuck Berry: Johnny B. Goode

05.      Link Wray: Rumble

06.      Eddie Cochran: Summertime Blues

07.      The Chantays: Pipeline

08.      Dick Dale: Misirlou

09.      Surfaris: Wipeout

10.      The Beatles: Day Tripper

11.      The Who: I Can’t Explain

12.      The Rolling Stones: Satisfaction

13.      Jimi Hendrix: Purple House

14.      Santana: Black Magic Woman

15.      The Beatles: Helter Skelter

16.      Fleetwood Mac: Oh Well

17.      Cream: Crossroad

18.      Led Zeppelin: Communication Breakdown

19.      Black Sabbath: Paranoid

20.      Creedence Clearwater Revival: Fortunate Son

21.      James Gang: Funk#49

22.      Led Zeppelin: Immigrant Song

23.      The Rolling Stones: Bitch

24.      Derek And The Dominos: Layla

25.      Alice Cooper: School’s Out

26.      Deep Purple: Smoke On The Water

27.      Pink Floyd: Money

28.      Allman Brothers: Jessica

29.      ZZ-Top: La Grange

30.      T. Rex: 20th Century Boy

31.      Grateful Dead: Scarlet Begonias

32.      Lynyrd Skynyrd: Sweet Home Alabama

33.      Aoerosmith: Walk This Way

34.      Queen: Bohemian Rhapsody

35.      Ted Nugent: Stranglehold

36.      Thin Lizzy: Boys Are Back In Town

37.      Blue Oyster Cult: Don’t Fear The Reaper

38.      Kansas: Carry On My Wayward Son

39.      The Ramones: Blitzkrieg Bop

40.      Heart: Barracuda

41.      Van Halen: Runnin With The Devil

42.      Dire Straits: Sultans Of Swing

43.      The Police: Message In A Bottle

44.      Neil Young: Hey, Hey, My, My (Into The Black)

45.      AC/DC: Back In Black

46.      Ozzy Osbourne: Crazy Train

47.      Rush: Spirit Of Radio

48.      Stevie Ray Vaughan: Pride And Joy

49.      Yes: Owner Of A Lonely Heart

50.      Dio: Holy Diver

51.      Michael Jackson: Beat It

52.      Van Halen: Hot For Teacher

53.      The Smiths: What Difference Does It Make

54.      Bruce Springsteen: Glory Days

55.      Dire Straits: Money For Nothing

56.      Bon Jovi: You Give Love A Bad Name

57.      R.E.M: The One I Love

58.      U2: Where The Streets Have No Name

59.      Guns N’ Roses: Welcome To The Jungle

60.      Guns N’ Roses: Sweet Child O’ Mine

61.      Motley Crue: Girls, Girls, Girls

62.      Living Colour: Cult Of Personality

63.      Motley Crue: Kickstart My Heart

64.      Tom Petty: Running Down A Dream

65.      Camper Van Beethoven: Pictures Of Matchstick Men

66.      AC/DC: Thunderstrick

67.      Black Crowes: Twice As Hard

68.      Eric Johnson: Cliffs Of Dover

69.      Metallica: Enter Sandman

70.      Alice In Chains: Man in The Boksz

71.      Nirvana: Smells Like Teen Spirit

72.      Red Hot Chili Peppers: Give It Away

73.      Pearl Jam: Even Flow

74.      Soundgarden: Outshined

75.      Rage Against The Machine: Killing In The Name

76.      Stone Temple Pilots: Sex Type Thing

77.      Lenny Kravitz: Are You Gonna Go Ma Way

78.      Green Day: Welcome To Paradise

79.      Toadies: Possum Kingdom

80.      Weezer: Say It Ain’t So

81.      Smashing Pumpkins: Zero

82.      Foo Fighters: Monkey Wrench

83.      Marcy Playground: Sex And Candy

84.      Santana: Smooth

85.      Red Hot Chili Peppers: Scar Tissue

86.      Cake: Short Skirt, Long Jacket

87.      The Shins: Turn A Square

88.      White Stripes: Seven Nation Army

89.      Muse: Hysteria

90.      The Darkness: I Believe In A Thing Called Love

91.      Mastadon: Blood And Thunder

92.      Jet: Are You Gonna Be My Girl

93.      The Strokes: Reptilia

94.      Franz Ferdinand: Take Me Out

95.      Modest Mouse: Float On

96.      White Stripes: Blue Orchid

97.      Green Day: Boulevard Of Broken Dreams

98.      The Racouteurs: Steady As She Goes

99.      Black Keys: I Got Mine

100.  St. Vincent: Cruel

Ez a százas lista letölthető /download/:

http://data.hu/get/5352207/Konyvjelzok_a_rock_tortenetebol.001

http://data.hu/get/5352410/Konyvjelzok_a_rock_tortenetebol.002

http://data.hu/get/5352728/Konyvjelzok_a_rock_tortenetebol.003

http://data.hu/get/5352822/Konyvjelzok_a_rock_tortenetebol.004

http://data.hu/get/5352984/Konyvjelzok_a_rock_tortenetebol.005

http://data.hu/get/5353026/Konyvjelzok_a_rock_tortenetebol.006

http://data.hu/get/5353029/Konyvjelzok_a_rock_tortenetebol.crc

Ez maga is egy nagyszerű zenei anyag, ha végig szeretnénk hallgatni, közel hét órát élvezhetjük a jobbnál-jobb felvételeket. De ma modern rohanó világban élünk. Emlékezzünk, hogy a gyerekek a kötelező olvasmányt is sűrített formában olvassák. Hogy erről mi a magánvéleményem, azt jobb ha nem írom most le. Valaki a zenészek közül egyszer kitalálta. hogy a rockszámok jellemző riffjeit szólaltatják csak meg. Ez különböző minőségben sikerült is, de általában, úgy oldották meg, hogy egymás után eljátszották őket. Egy zseniális zenész összefűzte ezeket a riffeket és itt jön az, hogy miért pont ezek a számok kerültek egymás mellé, a zenei átköthetőségek miatt. Ezt a száz számot tömörítve mindössze alig több mint 12 percben összefésülte, mondhatom virtuóz módon. Érdemes mindkettőt végighallgatni, illetve az utóbbit megnézni, nagyszerű zenei élmény.

Bruce Willis és a blues

Bruce Willis egy kicsit más szerepben. Sok színész azt hiszi, hogy mindenhez ért. Bruce sem egy szájharmonika-virtuóz, de azt el kell ismerni, hogy érzi, szereti és tiszta szívből "játssza" a bluest.

Józsi tata meséi IV.

Ez a vasárnap az eddigiektől eltérően indult. Nagyinak sikerült rábeszélni Somát, hogy konyhatündérkedjen mellette. Soma kapott egy kötényt és nagy élvezettel vetette bele magát a sütidagasztásba. Öt perc sem telt bele, és már a feje búbja is lisztes volt. Józsi tata és a lánya elhatározták, hogy körülnéznek a városban és vásárolgatnak.

A kocsi motorja lassan duruzsolt. Józsi tata törte meg a csendet:

– Olyan régen beszéltünk már, mi van veletek? – jött a típuskérdés.

– Semmi különös, zajlik az életünk a megszokott mederben. – jött a típusválasz.

Újra csend lett mindenki a saját gondolataiba mélyedt. Így ment ez egy darabig, amikor megfordult a szerep:

– Képzeld, mi az unokád új találmánya: ELEFÁNTOT akar otthonra háziállatnak. Eddig alig bírtam ellenállni a nyaggatásának, hogy neki is kell valamilyen rágcsáló, háziállatnak, mert már majdnem mindenkinek van a csoportban. Tegnap mikor mentem érte azzal fogadott, hogy már nem kell neki ilyesmi, hanem egy elefántot szeretne. Nem tudtam kideríteni, honnan szedett ilyen badarságot, végül kibökte: utána nézett, hogy az elefánt sokáig él, ezért neki az kell. Mondtam neki, hogy: „De fiam, ha az elefánt ide költözik, mi hol fogunk lakni, a garázsban?” Erre az volt a válasz, hogy oldjam meg, de neki akkor is elefánt kell. Ebben maradtunk. Annyit sikerült elérnem, hogy nem kell mindjárt nagy, megfelel egy gyerekelefánt is. Most mit szólsz ehhez?

– Kis ember, nagy álmokkal, majd elmúlik. – mondta Józsi tata, és elmosolyodott a bajsza alatt. A vásárlás kellemesen telt, elszaladt vele a délelőtt. Amikor hazaértek, már a kapu előtt mindenféle illat csalogatta az éhező vándort. Soma eléjük szaladt és azonnal mesélni kezdte az élményeit, a háttérben a nagyi büszkén mosolygott. Az újdonságok felsorolása miatt, majdnem elfelejtette a szokásos kérdését, de aztán csak sorra került:

– Mit hoztatok nekem vásárfiát?!

Egy kis csomag került elő a táska aljáról, Soma izgatottan bontogatta, majd mikor meglátta a tartalmát, boldogan felkiáltott:

– Egy elefánt! Szeretem a nagy fülűeket!

Az ebéd ma különösen nagyszerűre sikeredett, de ilyen kiskukta mellett ez nem is olyan meglepő. Ebéd után Soma gyorsan lefeküdt, mert Józsi tata megígérte, hogy majd kimennek a játszótérre. Így is történt, összeszedték a homokozó felszerelést, és a nagy dömpert, valamint a kisfocit, és elindultak a két sarokra lévő játszótérre. Mintha éjszaka lenne, most olyan kihalt volt a mindig nyüzsgő játszóbirodalom. Soma kelletlenül nekiállt homokozni, de társ nélkül gyorsan beleunt és letelepedet Józsi tata mellé a padra. Józsi tata összehajtotta az újságot, amit eddig olvasott és próbálta jobb kedvre deríteni a szomorkodót:

– Tudod mit, amíg megjön a Gazsi haverod, addig mesélek neked valamit!

– Jól van. – és közelebb húzódott.

– Hallottál-e már a zsiványokról?

– Nem, kik azok?

– Azok, útonállók!

– Állnak az úton és néznek?

– Nem egészen, ezek olyan emberek, akik hirtelen előugranak és elveszik a másik ember pénzét.

– Akkor ezek, gonosz rablók, ugye papi!

– Igen. – na végre sínen vagyunk gondolta Józsi tata, és belekezdett a történetébe:

A galamblelkületű zsivány története:

Tóni a zsivány egy ködös hajnalon összeszedte szegényes kis holmiját és otthagyta a zsiványtanyát. Előző este egyik társától megtudta, hogyan került ide, ebbe a rablóbandába. A szüleivel utazott, amikor megtámadták őket. Az apja és az anyja nem élte túl, de őt, mint kis csecsemőt magukhoz vették és felnevelték. Kitanították ugyan a zsiványkodás fortélyaira, de igazán nem lett soha jó útonálló belőle.

Ahogy elnyelte a sűrű erdő, magában egy kicsit bánta, hogy nem úgy tett, mint Kukorica Jancsi mikor elhagyta a rablók tanyáját. Neki volt annyi bátorsága, hogy rágyújtsa a tanyát a gazemberekre, most ő is bosszút álhatott volna. De benne legbelül, minden porcikája ellenezte, hogy elvegye egy másik élőlény életét, teljesen mindegy, hogy az jó vagy rossz szándékú.

Céltalanul bolyongott az erdőben és a hogyan továbbról gondolkodott. A városba nem akart menni, mert ott idegenül érezte volna magát a sok ember között, meg igazán nem értett semmihez sem, csak a zsiványkodáshoz. Úgy döntött az erdőben marad, majd csak lesz valahogy. Kora ősz volt, az erdő ilyenkor bőkezű a lakóival. Szerencsére jól ismerte a rejtekadó gyümölcseit, gombáit, így csillapíthatta az éhségét. Egy több százéves tölgyfa kiszáradt odvában talált menedéket, és mivel lassan kopogtatott a tél, egy csomó élelmet beraktározott magának. Egyik reggel a patakpart felé vette az útját, hogy megmosakodjon és friss ivóvízhez jusson. Figyelmetlensége miatt azonban megbotlott egy kiálló sziklában és elvágódott. Az esés szerencsétlenre sikeredet, beütötte a fejét. Elhomályosodott előtte minden, mozdulni sem bírt. Így feküdt már egy jó ideje, amikor egyszer csak hangokat hallott:

– Na, ennek annyi, láttam mekkorát esett.

– Én ezt ismerem, ő engedett ki a csapdából. – szólalt meg egy vékonyabb hang.

Nagy nehezen kinyitotta a szemét, először csak körvonalakat látott, de a kép egyre élesedett. Ahogy körbenézett, erdei állatokat látott maga körül. Gyorsan becsukta a lélek tükrét. Biztos meghaltam és ez a mennyország – gondolta magában.

– Kinyitotta a leselkedőjét – visított az éberen figyelő vadmalac.

– Na, akkor hátha lesz még belőle valami – dörmögte a medve – próbáljuk meg felültetni.

Az összesereglett állatok együttes erővel felemelték Tónit és a nagy kőhöz támasztották. A holló hozott egy kis vizet a csőrében és a fejére csurgatta. Ettől egyből jobban érezte magát, kinyitotta a szemét és megmozdította a végtagjait. Körbejáratta a tekintetét. Mindenfajta állatot látott maga körül, akik izgatottak tanakodtak.

– Hogy lehet, hogy értem a szavaitokat – kérdezte a galamblelkületű exzsivány.

– Minden ember ismeri az állatnyelvet, csak nem tud róla – szólalt meg a bagoly. Valószínű, hogy a fejedet ért ütés miatt jött elő ez a képességed.

– Hogy érzed magad kétlábú – kérdezte a medve.

– Gyenge vagyok – válaszolta Tóni.

– Így elpusztulsz, ha jön a vacogtató. Tudod mit? Elviszlek a barlangomba, majd ott jól megerősödsz.

A medve a hátára vette Tónit és cipelte a barlangja felé, közben mesélt magáról. Kiderült, hogy magányos él, mert fiatal bocs korában, az anyja állandóan babusgatta, és emiatt nem szereti a nőstényeket. A barlang jó tágas volt, bőven jutott hely mindkettőjüknek. A medvének be nem állt a szája, hiába a sok éves egyedüllét előhúzza a gondolatokat. Tóni, ahogy jobban körülnézett, a barlang egyik sarkában rengeteg élelmiszert látott felhalmozva. A medve, ahogy észrevette a sóvárgó tekintetet, azonnal megszólalt:

– Nyugodtan egyél bátran, amit csak akarsz, van bőven mindenből. Tudod én nemsokára téli álomra vonulok, de medveanya megtanított, hogy spájzoljak be télire, mert ha esetleg mégis néha felriadnák, legyen mit habzsolni.

Tóni, miután felerősödött elment a holmijáért, a téli tartalékáért és végleg a medvéhez költözött. Megtanította a bundást, tüzet rakni, és a szegényes kis holmijából előkerült könyvekből álomba mesélte, jó öreg macipajtását. Időnként látogatója is volt a barlangnak, betévedt egy-egy, a farkasordító elől menekülő állat és ilyenkor nagyokat beszélgettek a régi szép időkről. A jó társaságban a hideg gyorsan átadta a helyét a tavasz varázsának. A medve csak kétszer ébredt fel a tél során, jól teletömte a bendőjét és visszaaludt. A tavasz közeledtét megérezve jókedvűen ébredt, megnyújtóztatta a tagjait és azonnal kirohant a barlangból magába szívni a napocska sugarait és hancúrozni a réten. Tóni mindenütt a nyomába loholt és szerette volna magához ölelni az egész világot.

Ekkor a sarkon befordult Gazsi a mamájával, az összes homokozó készletével és az elmaradhatatlan lábbal tologatós motorjával. Soma felpattant a padról és eléje szaladt. A két jó barát „férfiasan” összeölelkezett és a homokozó felé vették az útjukat. Józsi tata visszabújt az újságja mögé. Amikor legközelebb ellenőrzésként kilesett az újság mögül, a szokásos homokozás helyett a két férfiú a homokozó szélén ücsörgött és heves gesztikuláció mellett társalogtak. Józsi tata arra gondolt, hogy Soma hátha most adja tovább Tóni zsivány történetét.