Egyszer a jólelkű és barátságos óriás,
elbambult és véletlenül rálépett a pocok farkára. Ezért, az erdei bíróság
közmunkára ítélte. Mivel azonban, soha életében nem dolgozott, megzakkant és
lett belőle egy gonosz óriás…
Nyúlapó fenyegető levelet írt a
rókának: „Ha még egyszer Rókica lánya kicsúfolja az én Lali fiamat, odamegyek
magukhoz és olyat teszek, amit még soha!” Mivel nem kapott választ, be is
váltotta a fenyegetését: odament Rokáékhoz és bekiabált:
- Róka, gyere ki!
A hatalmas termetű ravaszdi meg is
jelent az ajtóban. A nyúl végigmérte, nyelt egyet, majd így szólt:
- Csak azért jöttem, mert szeretném
megkérdezni, hogy megjavítsam-e a bejárati ajtót, mert látom, hogy lóg egy
kicsit…
A varacskos disznó szépen kiöltözött
és elment az erdei kuplerájba kikapcsolódni. A Madám azonban kidobta, mert
intenzív pocsolyaszagot árasztott. Ahogy szomorúan hazafelé ballagott azt
dohogta magában: -Nem értem, ez hogy történhetett meg velem, hiszen alaposan ledagonyáztam
magam-. Aznap este a mocsári teknősnél vigasztalódott.
A róka folytatni akarta a családi hagyományokat
és ügyvédnek jelentkezett. Nem vették fel, mert már új szelek fújtak, a vörös
bunda már hátrányt jelentett, mint önkényuralmi jelkép…
Hajnaltündér ma is tette a dolgát,
mint minden nap. Pirkadatot varázsolt az égre, noszogatta a még most is álmos Napot,
hogy lassan adjon teljes világosságot mindenkinek. Dolga végezetten, fáradtan leült
egy pitypang tövébe, és újra elővette álmai hercegének fényképét. A daliás
termetű szentjános bogár volt szerelmének tárgya. Soha nem láthatták még egymást,
mert a fiú éjszaka dolgozott: lámpásával mutatta az utat az arra tévedőknek.
Csak az öreg lapulevélre írt üzenetekkel tartották a kapcsolatot.
A mai nap különleges lesz, mert a
lovag fontos lépésre szánta el magát: feladta a karrierjét, (pedig már főlámpás
volt) munkát vállalt egy nappali műszakos lampiongyárban, mint minőségi
ellenőr. Így ma megtörténhet a nagy találkozás. A hajnaltündér nagy izgalommal
készülődött, a legszebb virágruhát választotta ki, csodálatos illatfelhőbe
burkolózott. Eljött a varázslatos pillanat. A hajnaltündér boldog arcára lassan
ráfagyott a mosoly: egy szikkadt potrohú, beesett szemű, szárnyaszegett bogár
állt előtte.
Elfelejtették, hogy milyen hosszú is
volt a várakozás. A tündérekre nem hat az öregedés, de a szentjános bogarakat
megeszi az idő vasfoga…
Víziló Hedvig beiratkozott Gazella
Gizi aerobik tanfolyamára. Első alkalommal tönkretett egy futógépet,
elszakított három gumikötelet, és kipukkasztott két fitness labdát. Azért
nagyon igyekezett megcsinálni a gyakorlatokat és ennek meg is lett az
eredménye, hiszen a kurzus végére1325 kilóról, lefogyott 1324,5 kilóra…
Lajhár Lajcsi és Soma a néma kacsa,
nagyon jó barátok voltak. Mindenki csodálkozott ezen a különös kapcsolaton,
pedig tökéletes volt köztük az összhang: soha nem vágtak egymás szavába…
A kis kavics, a sebes sodrású patakban
élt. Valahol fenn, a forrásánál, egy barlangban látta meg a napvilágot. A picinyke
tűfejnagyságú, összeállt társaival és szép, de szögletes darabbá fejlődött. Egy
nap, vízzuhatag hullott rá és elkezdett társaival együtt görgedezni a fény
felé. Amikor kijutott a világosságra nagyot huppant és elkezdte szédítő
rohanását a patak sodrásában. Közben a zötykölődéstől és az ide-oda ütődésektől
formásra csiszolódott. A patakból, lassabb folyóba került. Sokkal többen
voltak, szűkösen lökdösődtek, gyakran beszorultak, ahonnan csak nagy vesződségek
árán szabadultak. Éppen egy ilyen helyzetből próbálta kiszabadítani magát,
amikor észrevette őt. Még soha nem látott ilyen csodálatos kavicsot. Opálkék
színe, tökéletes alakja mindenki figyelmét magára vonta. Még a víz is eltátotta
a száját, lelassult, talán meg is állt egy pillanatra. Valaki más is észre vehette,
mert egy kicsi gyerekkéz nyúlt a vízbe és kiemelte. A pillanat varázsa elszállt,
és minden folyt tovább a maga megszokott medrében…
Töftöf néni az anyakoca, teli
bevásárló szatyrokkal ért haza. Fáradtan lehuppant a hokedlire és körülnézett.
Elöntötte a pulykaméreg, mert látta, hogy malacai szanaszét heverésznek,
miközben szalad az egész ól a rendetlenségtől. Fogta magát, bepakolt a hűtőbe
és jól bevágta az ajtaját. A legkisebb ébredt a váratlan zajra, mindjárt az
anyjához rohant:
- Mit hoztál, mi lesz a vacsora?
A többiek is felriadtak, ők is
kérdezgették. A mama csendet intett, majd így szólt:
- Addig itt nem lesz moslékolás, amíg
nem csillog-villog az egész lakhelyetek! –azzal visszaült, feltette a lábát az
asztalra és újságot olvasott. Ki-ki sandított, felfüggesztve a betűk
zargatását, hogy hogyan állnak a dolgok. A malacok, méla undorral tették a
dolgukat.
Váratlanul zajok hallatszottak kintről. Autómotor berregett, emberek
hangja hallatszott, majd felpattant az ajtó. Durva kezek kilökdösték a kicsiket
és becsapódott mögöttük az ólajtó. Még egy ideig hallatszott az elkeseredett
visítás, majd elindult az autó és a hangokat felváltotta az iszonyatos csend…
