Valahol, valamikor

Az ismert világok peremén, amit Eredőnek hívtak és nincs felette hatalma az időnek, élt egy lény, akit Alkotónak hívtak. Azzal foglalatoskodott, hogy bolygókat hozott létre és határtalan fantáziájának köszönhetően különféle élőlényekkel népesítette be azokat. Változatos világok születtek alkotásaiból, soha nem ismételte önmagát. Amikor elkészült egy művel, körbecsodálta, és ha elégedett volt a látottakkal elkeresztelte, nevet adott neki. Ezután puhán útjára bocsájtotta, és addig követte tekintetével, amíg el nem tűnt a világok forgatagában. Az alkotásban lelte örömét, de érdekelte, hogy miként alakult az élet az általa létrehozottakon, ezért teremtett, egy vele azonos lényt, Alakítót, akinek azt a feladatot szánta, hogy sorra látogassa meg a szabadjára eresztett újszülötteket.

Alakító ismert minden dimenziókaput, így azonnal ott termett ahol csak akart. Különleges tulajdonságokkal rendelkezett: bármilyen élőlény alakját fel tudta venni, hallotta annak gondolatait, minden rezdülését. Óriás kivetítőn azonnal megnézhette a vizsgált élőlény evolúciós fejlődését, életének mérföldköveit. Ha úgy gondolta, változtathatott a fejlődés irányán, de ha reménytelennek látott valamely fajt, egyszerűen visszamenőleg eltüntethette azt a bolygó felszínéról, de erre még nem volt szükség, mert minden javíthatónak bizonyult.

Amikor visszaért látogatásairól, mindenről beszámolt Alkotónak, hogy a hibákból okulva ne fordulhasson elő újból selejtes élőlény létrehozása és Alkotó törekedhessen a tökéletességre.

A két lény éppen pihenőt tartott, egymás mellett lebegtek.

- Merre jártál? – kérdezte Alkotó.

- Egyik kedvenc helyemen. – válaszolt Alakító.

Biztos emlékszel rá, Orchideának nevezted el, a rajta burjánzó gyönyörű növényekről. Sehol nem éreztem még ilyen harmóniát, mint itt. Békésen együtt élnek növények és állatok a narancsszínű égbolt alatt. Azok a csodás zöld tavak, az íves testű madárlovak és a lábatlan csússzmásszok.

- Igen, nagyon ihletett pillatanomban született. - révedt el Alkotó.

- Megengedsz egy személyest? – kérdezte Alakító.

- Persze, mondd csak.

- Amit legjobban szeretek az a Fordított világ. Annyira különleges: a lefelé csúcsosodó hegyeivel, gyökereit az égnek meresztő fákkal, a háton repülő madarakkal, a szárazföldön ugráló halakkal és az úszófelszereléses, vízben élő tigrisekkel. Gyakran töltöm itt a szabadidőmet.

- Azt hiszem, egy kicsit másnapos voltam, amikor alkottam. –mosolygott Alkotó.

Hová visz az utad legközelebb?

- A bolygó, amit Földnek neveztél el. – válaszolt Alakító.

Itt már sok gondom volt eddigi látogatásaimon, most sem számítok másra…

A beszélgetés után mindketten mentek a maguk dolga után.

Alakító megnyitotta az odavezető kaput és eltűnt a semmiben.

Amint odaért, bekapcsolta az elemzőt. Először a legutóbbi látogatása óta történt változásokat vizsgálta meg. Elszomorították az eredmények: még több megalkotott faj kipusztult, a valamikori kék bolygó fuldoklott a szennyeződésektől, a mérgezett levegőtől. Megvizsgálta az okokat, és az okozókat. A bolygó uralkodó faja egy kétlábú lény, amelyet alaposan kivizsgált. Átalakult és próbálta kifürkészni a gazdatest gondolatainak összefüggéseit, tetteinek motivációit. Kereste azokat a pontokat, ahol elromlott minden. Soha, egyetlen világ sem okozott ennyi gondot, mint ez. Nagyon sok lehetőséget felvetett, amíg el nem döntötte ennek a bolygónak a sorsát, de mindenképpen helyre akarta tenni az egyensúlyt és végül határozott…

Alakító visszatért, és azonnal tájékoztatta Alkotót az útjáról. Részletes beszámolót tartott, hogy mit végzett, majd a végén hozzátette:

- Sehol nem találtam olyan fajt, amely az átalakulásai után ide fejlődött, mint ennek a Föld nevű bolygónak a vezető faja az un. ember. Szórakozásból öl és nem az életbe maradása miatt, minden más élőlényt leigáz, maga alá hajt, romból, mindent tönkretesz. Az általad létrehozott világ létét veszélyezteti. Ezért olyan lépésre szántam el magam, amire még nem volt példa, de ezt csak a Te beleegyezésed után teszem meg, mert tisztelem az általad alkotottakat.

- Az ember létrehozása, egy új kísérlet volt. A beszámolód szerint félre sikerült próbálkozásnak bizonyult. Tégy belátásod szerint, én is tévedhetek…

- Úgy döntöttem, hogy teljesen törlöm a Föld élőlényei közül és az alapoktól újra indítom a fejlődési folyamatot.

Alakító előtt megjelent egy panel, néhány simítás után villámok cikáztak és az Eredőnél újra kirajzolódott a kék bolygó, hogy megkezdje az új útját…