Elefánt Csucsu imádott focizni, ha
volt egy kis szabadideje, máris a tisztásom kergette a bőrt. A sok gyakorlás
által, tökélyre fejlesztette cselező technikáját, fejjátékát, szabadrúgásait. A
baj csak az volt, hogy a környéken nem létezett olyan csapat, ahol kamatoztathatta
volna a tudását. Először a nyulaknál próbálkozott. Szaporaságuk miatt rengeteg
csapatuk volt, tele két ballábas szerencsétlenséggel. Mégis kiutálták maguk
közül, mert félő volt, hogy valamelyikőjüket szétlapítja nagy tappancsaival. A
kapus, nem mert belenyúlni gyilkos erejű lövéseibe, mert drágább volt neki a
saját kis élete. A kispadra sem ültették, mert állandóan összeroskadt alatta.
Ezután a süncsapatnál próbálkozott, de halálra unta magát, mert állandóan
kipukkadt a játékszer a rengeteg tüske miatt. A párducok csapatánál, nem volt
elég gyors, a struccoknál állandóan sárült volt, mert ezek az alattomos
szárnyasok rengeteget szabálytalankodtak. Maradt neki a magányos tisztás, itt
találta a rekkenő hőség, az áztató eső és a puhán aláhulló hó is.
Egyik este a tévében látott dekázó
világbajnokságot. Elhatározta, hogy a legközelebbi megmérettetésen már ő is ott
lesz. Éjt nappallá téve gyakorolt a versenyre. Történt egy nap, hogy
vándorcirkusz zötyögött át az erdőn. Az igazgató, kibámulva a kocsi ablakán meglátta
Csucsut gyakorlás közben. Megállította a konvojt, mert pont egy ilyen szám
hiányzott a műsorból.
Csucsu, aznap már fellépett, mint a
cirkusz fő attrakciója…
A hangjegyek ott zsúfolódtak az
újonnan vásárolt csodálatos hangfalakban. Nagy volt a lökdösődés, tolakodás.
Mindenki elsőként szeretett volna kiszabadulni. A nagy tiszteletben álló
violinkulcs csendre intette a tömeget:
- Nagyon jól tudjátok, hogy amit most
műveltek, abból nem lesz más csak kakofónia. Legyetek türelemmel!
A kedélyek lenyugodtak, a szünetjel
relaxációs dallamokat dúdolt, a kisebbek álomba szenderültek. Nem kellett hiába
várakozniuk, mert megjelent Ő a Mester. Szépen egymás mellé állította a
megfelelő hangjegyeket és útjára bocsájtotta őket.
Odakinn felcsendült egy csodás dallam…
Vándorsólyom Őrs, úgy döntött, hogy
szögre akasztja a hátizsákját és nyugdíjba vonul. Jó előre eltervezte, mivel
tölti majd a boldog nyugdíjas éveket. Először is edzésbe marad, nehogy
eltunyuljon. Mindjárt el is ment Rinó Izom Igor testépítő termébe és váltott
egy éves bérletet. Két hétig lelkesen járt is, de utána fokozatosan
elmaradozott, ugyanis izületei már nem voltak a régiek, nem bírták a fokozott
edzésmunkát. Tervei közt szerepelt az is, hogy saját maga szerzi majd be a
mindennapi betevőjét, hagyományos módon: röptében elkapva a szárnyas
finomfalatot. Néhány próbálkozás után rádöbbent, hogy a gyorsasága és a látása,
már nem a régi, így bizony többször éhes maradt. Rászokott, hogy elballagjon az
erdei bevásárlóközpontba és televegye a hűtőt készételekkel. Na és persze
sörrel, mert mivel már nem vezetett, ihatott kedvére.
Ma már, hogy több mint egy éve
nyugdíjas kialakult a napi rutija. Reggel felébred, kinéz az ablakon. Ha jó idő
van, tesz egy rövid sétát, rossz idő esetén ki sem dugja az orrát. Utána, gyárt
néhány pirítóst, megreggelizik, bekapcsolja a tévét, morgolódik a híreken. A
délelőtt többi részében, memoárjának fésülgetésével foglalatoskodik. Ebéd:
microzott, előre gyártott hami, majd szunyókálás. Délután sakkparti Sólyomnagy
Tábornokkal, este tévébambulás és alvás.
Sokszor elgondolkozott azon, más lett
volna-e az élete, ha megnősül és nem remeteéletet él. Arra jutott végül, hogy
jó lett volna megtapasztalni az igaz szeretet ízét, de azért ennek az életnek
is voltak előnyei. Például.., például.., példál. Most éppen nem jutott eszébe
semmi, de biztos volt olyan…
A kaméleon család kedvenc szórakozása
volt a bújócska. A nagyi volt ennek a nagymestere, bár szegénynek ez lett a
veszte. Ugyanis, egyszer olyan jól elbújt, hogy három év után találták csak
meg, de addigra éhen halt szegény, bár az is igaz, hogy a játékot megnyerte…
Majoméknál volt egy fiú, aki nem a
hagyományos módon ette a banánt. A nagy átlag, hámozás nélkül begyűrte a finom
csemegét az arcába és egybe lenyelte. Néhányan, megpucolták, és előbb törzsét,
majd a héját ették meg. Ez a különös majomfi azonban először leveleket terített
a fűbe, majd megpucolta a csemegét, egy éles kővel felkatonázta és egyesével
elfogyasztotta, utána a héját bedobta a szemetesbe. A többieket ez az utolsó
ténykedés háborította fel legjobban, hiszen az étel legértékesebb része
pocsékba ment.
Egyik este tévézett az egész brancs.
Film közben, az egyik reklámban, pont úgy fogyasztották a banánt, mint különc
társuk. Döbbent csend ült, a mindig zajos társaságra.
A következő napokban egyre több majom
tért át az új étkezési szokásra, végül már mindnyájan így étkeztek. Egyet
kivéve.
Igen a mi kis különc majmunk időközben
kipróbálta az egészben arcba tömős módszert és tetszett neki…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése