Árnyék, mindig is félt testvérétől, Fénytől.
A család nem értette, hogy miért. A fénytestvér állandóan biztosította odaadó
szeretetéről, de hiába, a félelem mindig ott bujkált Árnyék szemeiben. Nem volt
hajlandó testvéreivel együtt játszani, mindig kereste a sötét zugokat és
általában egyedül foglalatoskodott valamivel. A szüleit bántotta a dolog,
szerették volna, ha mindenki boldog lenne a családban. Árnyék, közös szobában
lakott kis öccsével, Szürkével. Egyik éjszaka, szürke arra ébredt, hogy
testvére beszél álmában. Fülelt a sötétben, és jól megjegyzett mindent. Másnap,
már alig várta, hogy kettesben maradjon édesanyjával, máris kikotyogta:
- Tudom ám, hogy mi a titka Árnyéknak!
-Na, mi az, mondjad te kis
pletykafészek. –kíváncsiskodott az anya.
- Azt, mondta éjszaka, álmában, hogy
azért fél Fénytől, mert aggódik, hogy megvilágítja rejtett titkát, azt, hogy Ő
lesz majd a sötétség hercege, a káosz uralkodója. De amíg kicsi nem derülhet ez
ki, mert most még gyenge, sebezhető és elpusztítható…
Zsiráf Nyakó volt a leglúzerebb állat
a környéken. Amibe belefogott, az biztos, hogy balul sült el. Állandó
gúnyolódás céltáblája lett emiatt. Mindenki nagy ívben elkerülte, nem volt
egyetlen barátja sem. Ami jobban bántotta, hogy barátnő sem akadt, pedig nagyon
szeretett volna, mert beindultak a hormonjai. A nők kinevették esetlen
próbálkozásait, a háta mögött kibeszélték szerencsétlenkedéseit.
Egy nap, azonban váratlan fordulatot
vett az élete. Jelentkezett egy tévés vetélkedőre és meg is nyerte a
„Leghülyébb állat” megtisztelő címet. Ahogy szétfutott a hír, népszerűségi
indexe az egekbe szökött. Omlottak hosszú lábaihoz a nők, még válogathatott is
közöttük. Egyik este, a bárban éppen álmai hölgyét várta, Párduc Amélia
szépségkirálynőt, de hiába. Alkoholba fojtotta bánatát és a mixernőt cipelte
haza. Másnap zúgó fejjel kicsoszogott az újságért. Ahogy kinyitotta, egyből
szemébe ötlött a főcím: „Viziló Sanya megnyerte a Túlélő showt”
Szomorúan letette az újságot, tudta,
hogy pünkösdi királysága véget ért…
Foltos Annabella, a tehén, ült az
istálló sarkában és szájharmonikázott. Arra ment a ház őrzője, Vendel kutya,
leült és mély átérzéssel hallgatni kezdte. A bikák bikája Zsombor, ahogy
meghallotta a szívhez szóló dallamot, azonnal beleszerelmesedett és félre nem
érthető ajánlatot tett. A zenét meghallva, sorra jöttek a farm állatai: a
merengő birkák, Kucu néni a malacaival, a lovak, Hajnalpír kanca vezetésével,
Sámson és Delila a két magányos kecske, az örökké csak vigyorgó Ákos a szamár,
és persze a többiek. Zsúfolásig megtelt az istálló rajongókkal, a tömeg
hullámzott.
A gazda kinézett a ház ablakán. Az
udvaron nem látott egyetlen állatot sem, gyanússá vált a dolog. Fogta a
kalapját, szólt a fiának, és együtt kimentek körülnézni. Amikor odaértek az istállóhoz,
földbe gyökerezett a lábuk a látványtól. Egy ideig tátott szájjal hallgatták az
előadást, majd egyszer csak a gazda elindult a ház felé.
- Hová megy édesapám? – kiáltott utána
a fiú.
- Telefonálni. Lemondom a holnapi
szállítást. Majdnem vágóhídra küldtem ezt a marhát, mert kevés tejet adott…
Görögdinnye papa nagyon büszke volt
családjára. Mindenki szépen fejlődött, köszönhetően az esőnek és a csodálatos
napsütésnek. Lányai lassan eladósorba cseperedtek. Volt köztük egy kedvence
Gömbölyke. Mindent megtett volna érte, de a lány nagy csalódást okozott.
Történt ugyanis, hogy megismerkedett a szomszédos föld rosszhírű sárgadinnye
fiával, a nyikhaj Girnyógerezddel. Általa, Gömbölyke rossz társaságba
keveredett. Kezdetben csak spiccesen, később totál részegen, az utolsó időkben
pedig belőve ért haza a dorbézolásokból. Az apja teljesen összeomlott.
Egyik hajnalban is teljesen
szétcsúszva érkezett, azonnal elterült az ágyán. Nem telt bele sok idő,
teherautó érkezett, emberek szálltak le róla. Egyikük előre ment és az általa
jónak véltekre keresztet rajzolt. A többiek, ezeket begyűjtötték. Szépen telt a
kupac. A jelölős ember Gömbölykéhez érkezett, lehajolt hozzá és azt dünnyögte:
-Te még nem vagy elég nagy, de nagyon formás. Elviszlek a kislányomnak, biztos
örül majd neked…
A szappan már sok reinkarnációt
megélt. Legelső életében mosdószappan volt, egy szegény családnál. Nagy becsben
tartották, mert számukra sokba került. Hétköznap, bebugyolálva kuksolt a
sötétben, csak vasárnap használták. Ilyenkor a legapróbbtól a legnagyobbikig, a
kezükbe vették és testüket bedörzsölve, finom illatúvá váltak. Aztán
felöltöztek és elmentek a misére. Hosszú, szép élete volt. Amikor már kicsire
zsugorodott, megkímélték a további munkától, bekerült a szekrénybe, hogy jó illatot
kölcsönözzön a ruháknak.
A következő életében közönséges
mosószappan sanyarú sorsát élte. Rövidkére sikerült az ottlét, mert a ház
asszonya bérmosásból kereste a kenyérrevalót.
Új élete, luxuskörülményekbe
repítette. Gazdag házhoz került, ahol számtalan, különböző illatú társával
együtt versengett az úrnő kegyeiért. Orgona illatával ő volt az egyik kedvenc.
Jelenleg, a mai modern kórnak
megfelelően folyékony szappanként tengeti az életét. Szereti, ezt a számára még
szokatlan létformát.
Egyik nap, puha gyerekkéz, valami
bögrefélébe töltött belőle egy kevéskét és jó alaposan összekeverte
kedvencével, a vízzel. Utána belemártott egy csövecskét és kiemelt egy keveset
az elegyből. Ekkor levegő suhogását lehetett hallani, majd szép lassan gömbbé
formálódott. Mikor már hatalmasra nőtt, elérkezett a csoda pillanata, elvált a
fúvókától és fantasztikus érzés kerítette hatalmába. Lebegett. Bár rövid ideig
tartott, mert szétrobbant, de soha nem fogja elfelejteni a pillanatot…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése