A hóangyal csak nemrég született. Jól
tudta, hogy élete rövid, ezért gyorsan körbetekintett, próbált minél több
emléket gyűjteni erről a világról. Ahol feküdt, körülötte mindent vakító
fehérség takart be. Kisebb-nagyobb kidudorodások jelezték, hogy valamit befedett
a hőpaplan, de hogy mi is az valójában csak a hosszú életűek tudhatták. Nem
messze egy hatalmas hőember ácsorgott magányosan, fenyegető söprűjével,
szénszemeivel, répa orrával és fazék kalapjával. Mérete ijesztő lehetett volna
a kicsiny hőangyalnak, de a szája mosolyra görbült és ez megnyugtatta őt. Ahogy
jobban körbenézett, észrevette, hogy nincs egyedül, mellette egy kicsivel
nagyobb hóangyal feküdt a friss hóban. Szárnyaik összeértek, ez adott valami
biztonságérzetet neki. Látásának perifériáján egy hatalmas fenyő görnyedezett a
ráhullott hótömeg alatt. Egy arra járó fuvallat megrezegtette az ágait és
megszabadította egy csomó tehertől. Az öreg fenyő láthatóan megkönnyebbült és
nagyot sóhajtott. Amikor maga elé tekintett, két melegségbe bugyolált apró
lényt fedezett fel. Ők voltak az alkotók, a létrehozóik. Büszke tekintettel
néztek le munkájukra, pirospozsgás arcuk elégedettséget sugallt. Fogták egymás
kezét, és valami megmagyarázhatatlan melegség áradt lényükből. A hőangyal
átvette ezt az érzetet, békesség járta át. Ahogy felnézett az égre, látta, hogy
szürke fellegek torlódnak egymásba, aztán lassan kiszakadt a hópárna és egyre
nagyobb pelyhekben hullt alá. A kis angyalra egyre több esett, amíg egyszer
csak eltűnt, mintha soha nem is lett volna ott…
Cicus Hanna, az angóra macska nagyon
büszkén nézegette magát a tükörben. Teljesen el volt ájulva az újrafazonírozott
bundájától. Az utolsó divatnak megfelelően alakította ki a kedvenc fodrásza,
akit sűrűn meglátogatott, hogy naprakész legyen a divatbolondériában. Barátnői
irigykedve dicsérték az új bundakölteményt, Hanna fürdőzött a dicsfényben.
- Tudjátok, egy modern macska mindig
követi az aktuális divatot… - mondogatta kedvenc szlogenjét.
Hanna egyik nap a fogorvosnál
várakozott, közben divatlapokat nézegetett. Az egyikben meglátott egy képet,
amibe azonnal beleszerelmesedett. Ez kell nekem – gondolta magában.
Elhatározását tett követte és a fogorvos után a fodrászhoz irányította a
tappancsait.
Másnap délután találkozott barátnőivel
a kedvenc presszójukban. A hatás kedvéért késve érkezett. Hanyag mozdulattal
felakasztotta bundáját a ruhafogasra és helyet foglalt az asztalnál. A társaság
döbbent arccal nézett rá. Meg sem mertek mukkanni. Végül a legcserfesebb
kibökte:
- Drágám, tudsz róla, hogy teljesen
pucér vagy?
- Természetesen. Láttam egy
divatlapban, hogy ez a trendi.
- Jól megnézted azt a magazint, mert
én is láttam az újságosnál, de nem vettem meg, mert az egy speciális, exkluzív
rétegnek szól. Ők a különleges Szfinx macskák, akik kopaszon születnek és
törvényen kívüliek. A társaság csendben ücsörgött egy darabig, majd hirtelen
kitőrt a nevetés. Hanna fülig elvörösödött, felpattant, magára kapta a bundáját
és elviharzott…
A sánta kutyák futóversenyt rendeztek,
amelyre meghívót kapott a HEE a Hazug Embere Egyesülete is. A rendezvény fő
célja az volt, hogy igazságot tegyenek egy közmondás ügyében, amely szerint a
hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát. Az esemény fő védnökei a
Kecskeréti Állatotthon, és az Emberi Jogok Európai Bírósága volt.
A startpisztoly eldördülése után
rögtön Háry János került az élre, de a táv felénél kifulladt és Háromlábú Edömér
a vadászkopó vette át a vezetést. A verseny kétharmadánál felváltva törtek az
élre a versenyzők. Az utolsó métereknél még nem lehetett tudni, hogy ki lesz a
befutó. A versenyt célfotó döntötte el, a nyertes Tacsi Barnabás lett, akinek
két hátsó lábát csapda nyomorította meg. A HEE óvást nyújtott be, mert szerintük
szabálytalan az, hogy Barnabás a lábait helyettesítő kerekekkel versenyzett. A
fellebbezést elutasította a versenybíró, akinek érdeke fűződött ahhoz, hogy a közmondás
igaznak bizonyuljon, hiszen rokonságban állt a Szólás-Mondás Gyár vezetőjével…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése