Nyúlanyó idegesen járkált az aprónép
között. Most is türelmes volt a kicsikkel, szívesen játszott velük, de a
gondolatai máshol jártak. Nyúlpapa, aki ismerte párja minden rezdülését,
észrevette a jelet, és egy alkalmas pillanatban megkérdezte a nejét:
- Drágám, mi a baj?
- Csak annyi, hogy mindjárt itt a
karácsony és nem tudom, hogy mit kapnak a porontyok ajándékba. – jött a válasz.
- Egyet se félj, majd én intézem, már
kitaláltam valamit.
Azzal Nyúlpapa szedelőzködni kezdett,
felvette hátizsákját és nekiindult. A minap ugyanis felfedezett, egy csodálatos,
télire kint hagyott káposztafejet, a mezőőr kertjében. A terv kockázatot
rejtett magában, mert a mezőőrnek villámló botja és egy négylábú segítője is akadt.
Amikor odaért, óvatosan körbe kémlelt.
Sehol senki. Összeszedte a bátorságát, betüremkedett a kerítés alatt, és máris
ott állt a kiszemelt mellett. Innen, testközelből, sokkal nagyobb volt, mint
gondolta. Többször körbejárta, közben vakargatta a fejét. Amíg a probléma
megoldásán gondolkodott, megfeledkezett a legendás óvatosságáról. Egyszer csak,
maga mögött szuszogást hallott. Gyorsan megperdült, a földbe gyökerezett a lába
a látványtól: egy böhöm nagy, nyálcsorgató, tömpe orrú kutya állt ott, vérben
forgó szemekkel.
- Miben mesterkedsz, te nyúl? –
kérdezte a hústorony.
- Én csak… én csak –hebegte Nyúlapó.
Az birtokvédő, egészen közel lépett, érezte
a forró leheletét, várta, hogy a félelmetes álkapcsok ketté roppantsák a gyenge
gerincét…
Lassan nyílt a nyúlház ajtaja, Nyúlapó
lépett be rajta, halkan megkérdezte a nejét:
- A gyerekek, már alszanak?
- Igen, most fészkelte be magát Izgága
is az alomba. Sikerrel jártál?
- Gyere ki, megmutatom.
- Azta, mekkora káposzta, ezt be sem
tudjuk vinni a házba akkora, majd idekinn átkötöm egy szalaggal. – lelkendezett
Nyúlanyó.
De, hogy tudtad ezt hazacipelni?
- Az igazság az, hogy volt egy kis segítségem.
Mindjárt szólók neki, csak elbújt a bokorba, mert nem akart megijeszteni.
Bikfic, előjöhetsz! A megszólított
kikocogott rejtekhelyéről.
- Kezit csókolom, Bikfic vagyok, a
mezőőr házőrzője. A kedves férje betért hozzánk vásárolni. Láttam, hogy nem
boldogul a hazaszállírással, ezért segítettem neki. Tudja nem rég születtek
nekem is kölykeim, én is tudom, milyen nagy gond az ajándékozás. Na, futok is
haza. Boldog karácsonyt! – azzal elinalt.
Rókáéknál, karácsonyeste volt. A
kölykök a tévét bámúltál, hatszázharmincnegyedszer nézték meg a „Reszkessetek
betörők” összes részét. Ma is hiába szurkoltak a betörőknek, megint Kevin
győzött. A gyereksereg, csalódottan ment lefeküdni. Aztán megvigasztalódtak,
mert ebben az évben, mindegyikük plüssnyuszit kapott karácsonyra, alvótársnak.
Amikor minden elcsendesedett, a szülők kiültek a ház előtti teraszra.
Beleszimatoltak a friss levegőbe, nézték a kopasz fák ágai közt átkandikáló
csillagokat.
- Hányadik alom ez az idei? – kérdezte
a családfő.
- Bizony már a hetedik. – válaszolta
büszkén az anya. Szerintem ők az eddigi legéletképesebb csimotáink.
- Igen…igen. – dünnyögött az orra
alatt Róka Vendel. Gondoltál már arra, hogy felhagyunk a gyerekvállalással és
kettecskén élnénk tovább?
- Soha! – jött a gyors válasz.
- Azt hiszem, én sem tudnám megszokni
a csendet, kell, hogy gyermek zsivajjal teljen meg a ház. Ezért érdemes élni.
Na, gyere, nézzük meg, hogy nem rúgta
e le a takaróját valamelyik rosszcsont…
A karácsonyi szünet után, az erdei
iskolában, az állatkölykök dicsekednek, hogy ki mit kapott a szeretet ünnepére.
Az Unikornis volt a leglelkesebb:
- Képzeljétek, egy csodálatos My
Little Pony készletet kaptam. Van hozzá lovaskocsi, meg óriáskerék is, azon
tudnak a pónik szórakozni.
A Kiwi madár, kicsit morcosan szólalt
meg:
- Nálunk azt hitték, hogy viccesek, ha
kiwi gyümölcsöt kapunk ajándékba. Ha…ha…
- Én egy gyönyörű hajkefét kaptam,
aminek a hátsó fele tükör és nézegethetem magam benne. – csatlakozott a
beszélgetésbe Sün Ágota.
A többiek is elmondták, hogy kit mivel
leptek meg: Medve Béla egy díszdobozos Micimackó DVD-t, Hangya Ede Legolamdot,
Vadkacsa Réci egy vadászidegesítő sípot, Béka Béci gólya riasztó sprayt, Lajhár
Vendel, futópadot, Százlábú Gedeon, cipőtisztitó készletet, és Kígyó Lukrécia
egy nyakba való boát kapott.
Már csak Majom Samu volt az egyetlen,
aki nem nyilatkozott.
A többiek faggatni kezdték.
- Ne is kérdezzetek, úgy sem mondom
el. – morgott Samu.
De végül addig macerálták, amíg ki nem
bökte:
- Ha tudni akarjátok, egy divatos,
piros, mű majompopót. Még azt akarták, hogy abba jöjjek iskolába, még mit nem…
Teknőc Mizse, a mocsári teknős, nem
rég ünnepelte 186. születésnapját. Amióta öntudatra ébredt, azóta magányosan
tengette az életét. Szabadidejében rengeteget olvasott, otthon volt a
tudományokban, a művészetekben, de még az okkultizmusban is. Abból élt, hogy
tanácsokkal látta el a hozzá betérőket.
Este a tv jelentette számára a
kapcsolatot a külvilággal. Most, hogy közelgett a karácsony, mosolyogva nézte
az állatokat, ahogy az áruházakban, megvadulva, tépik ki egymás kezéből az
ajándékokat, mérgezett egérként tologatják az élelemmel dugig megrakott
bevásárló kocsijukat.
Aztán megérkezett a szent este. Nem
tudta megmagyarázni, de ilyenkor mindig elszorult a szíve. Ezért, ezen az
estén, - az utóbbi harminc évben -, önvédelemből nem kapcsolta be a tv-t, korán
lefeküdt. Igaz, hogy nem tudott elaludni, csak forgolódott az ágyában, számolta
a percek múlását, szerette volna, ha már másnap lenne…
