Az óriás homokozó tömve volt
önfeledten játszó felnőttekkel. Nem messze egy padon három gyerek lógatta a
lábát és láthatóan unatkozott. Végül a középső, odafordult baloldali
szomszédjához, beszédbe elegyedtek.
- Melyik a tied?
- Az ott a távolabbi sarokban, az az
öltönyös.
- Amelyik körbe vette magát hatalmas
kerítéssel és felhőkarcolót épít homokból?
- Igen. Tudod, mindig építész
szeretett volna lenni, de a szülei bankárt faragtak belőle. És a tied?
- Az a joggingos nő azzal a fejpánttal.
Mindig homoksütiket készít, tudod soha nem tanult főzni, otthon mindig félkész
kajákat melegítünk, itt éli ki a tévés főzőműsorokban tanultakat.
Amikor újra csend lett, a harmadik
gyerek is megszólalt:
- A tieitek legalább valami hasznosat
játszanak. Nézzétek meg az enyémet. Ő az ott a mókuskeréken. Nem elég neki az
egész heti robotolás a gyári szalag mellett, még ilyenkor sem tud leállni.
A másik kettő mélyen a gondolataiba
süllyedt.
Megint a középső szólalt meg:
- Na, lassan mennünk kéne, szedjük
őket össze. Jövő szombaton jöttök?
- Természetesen. Ha nincs az időjárás
miatt játszótér, egész héten nem birok vele.
- Mi is lenne velük, nélkülünk...?
A fűmag, ott szorongott társaival egy
műanyag zacskóban a mezőgazdasági bolt polcán. Reménytelen sok idő óta
várakozott már, de hiába. A tétlenség óráiban tervezgetett, hogyan is lesz majd
az, amikor beteljesítheti azt, amiért megszületett. Vészesen közeledett a
határidő, ahonnan nincs tovább, elvesztik csíraképességüket és szemétre
kerülnek. Az utolsó pillanatban azonban valaki megvásárolta őket.
Egy kéz felvágta a zacskót és
napvilágra kerültek. Boldogan magába szívta a föld illatát, ahová kerültek.
Megérkezett az életet adó víz és a napsugár is, a fejlődés gyorsan beindult.
Sokszor álmodott erről, és már akkor
elhatározta, hogy ő lesz a legszebb, a legmagasabbra növő. Ennek érdekében
mindent meg is tett: éjszaka mikor a többiek aludtak, kis csatornákat ásott,
hogy minél több folyadékhoz jusson, nappal kiterpeszkedett, hogy elvegye a
többiek elöl a napfényt.
Ármánykodásai elérték céljukat, mert
nagyobb lett társainál. Büszkén kihúzta magát, elnézett társai feje fölött. Így
elsőként látta meg a feléjük közeledő, félelmetes zajt keltő szerkezetet. Urrá
lett rajta a félelem. A gépezet egyre közelebb zakatolt, majd éles fájdalmat
érzett, derékba kettévágta egy gyorsan pörgő éles penge. Amint felocsúdott a
stresszből, azt láthatta, hogy újra egyenméretű lett társaival. Ő azonban nem
az az önmagát megadó típus volt, tovább harcolt, de a derékba törés
rendszeresen, menetrendszerűen megismétlődött.
Sokadszor történt meg vele az eset,
amikor rájött a lényegre: falusi focipálya része volt, nem messze a
sarokzászlótól. A lelkes gondnok minden hazai meccs előtt lenyírta őket.
Csak néhány lépés választotta el a
mezőtől, ahol már szabadon nőhetett volna…
Nyúlmama, igencsak elfáradt amikorra
betakargatta és jóéjt puszival elaltatta mind a kilencvenkilenc gyermekét. Utána
bement a szülői hálóba, ahol férje a tv előtt hortyogott. Most nem volt kedve
magát a semmitmondó villogással álomba ringatni, így hát kikapcsolta a
készüléket. Élete párja, egy pillanatra felriadt és félálomban annyit
motyogott: „Néztem, néztem.” – majd újra álomba merült.
Fogta magát és kiment az üreg elé,
kiengedni a fáradt gőzt. Behunyta a szemét és mélyet szívott a friss erdei
levegőből.
Amikor újra kinyitotta, Róka Rozi állt
előtte, szabadidőruhában. Egy pillanatra összeszorult a gyomra és a menekülést
fontolgatta, de aztán eszébe jutott, hogy Rókáék teljesen növényevők lettek, és
egyik fő vásárlójuk férje zöldségesstandjának.
- Jaj drágám, nem akartalak
megijeszteni, csak erre futottam és megláttalak, gondoltam dumcsizunk egy
kicsit.
- Semmi baj Rózám, csak működnek az
ősi ösztönök, gyere csüccsenj le. Tudod egy kis szusszanás a napi rutin után.
- Engem a futás nyugtat meg, ha ki
akarok kapcsolódni egy kicsit. – mondta rókaasszonyság.
- Még sohasem mondtam, de dicséretes
amilyen szépen járatod a rókafiakat, és amilyen kifogástalan a modoruk. Igazán
értesz a neveléshez.
- Ó, ez csak a látszat, ők is
hajlamosak a csibészségre és van, amit viszont a tieidtől tanulhatnának:
összetartást, testvéri szeretetet, segítőkészséget.
- Ezt tényleg nem lehet a szemükre
vetni. Apropó, ti mi lesztek farsangra?
- Rudolf azt találta ki, hogy
sündisznó lesz, Bélám tengeri malac, Sanci, oroszlánjelmezt rendelt, míg
Ottokár lányróka akar lenni, vele lesz a legkevesebb gondom, csak kap a farkára
egy szalagot, meg copfba kötöm a haját, de a többivel lesz bajom elég. És ti?
- Képzeld, ha nálunk mindenki más
akarna lenni, bele is őrülnénk. Szerencsére megegyeztek, hogy birkanyáj
lesznek, csak a csengős vezérbari személye volt vita tárgya, de megegyeztek,
hogy majd felváltva hordják a csengettyűt…
Létezik egy csodálatos, titkos sziget.
A világ minden részéről ide szállnak az álmok. Megérkezésük után kivárják a
sorukat. Először hatalmas kivetítőre kerülnek, ahol álomfejtő szakemberek
döntenek további sorsukról. Első lépcsőben csak két csoport alakul ki: jók és
rosszak. Innen haladnak a finomhangolóba. A rosszak tovább szelektálódnak:
elviselhető, lidérces, velejéig romlott kategóriákba. A romlottak azonnal a
hétlakattal őrzött tömlöcbe kerülnek, azért, hogy még véletlenül se kerüljenek
vissza a körforgásba. A lidércesek közül, a finomabbak őrizetesbe kerülnek,
esetleges nevelő célzatú felhasználásra várva. Az elviselhetők pedig szigorú
bírák elé kerülnek, akik minősítik őket.
A jók is további finomításon esnek át,
három osztálybesorolást kaphatnak: lehetnek álmodozók, pozitívak és bárkinek
ajánlhatók.
Miután mindenki megkapta a
besorolását, elfoglalja a kijelölt helyét, és türelmesen várakozik.
A világban nagyon sok lény él, aki nem
tud álmodni. Nekik az álombizottság kijelöl a használt álmokból olyat, amelyet
helyesnek vél. Így kapott a leharcolt szódásló, középkori díszpáncélzatot a
lovagi tornához, magasugró világrekorder győzelmi álmát a levelibéka, és a
lajhár gyorsasági motoros száguldását.
Az álomsziget más csodákra is képes:
örökre kitöröl félelmes, ijesztő lidércnyomásokat, helyettük varázslatos
megnyugvást ad. Feljavítja a félelemben élők életét, magabiztossá tesz. Repülő
szárnyakat ad szárazföldieknek, vízi életre alkalmas kopoltyút az embereknek,
és sasszemet a vakondoknak. Ismeretlen tájakra repít, dacol a szélsőséges
elemekkel, szép álomba ringatja az örökre eltávozókat…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése