Brigittának, talán csak megszületnie
volt nehéz. mert azonnal jó sínre került az élete. Jómódú családban nőtt fel,
annak minden előnyével. Természetesen csupa rózsaszín gyerekszobájában minden
játék rendelkezésére állt, a Barbie összes változatától és várkastélyától, a Ken
udvarlók garmadáján át, az éjszakai égboltot szimuláló vetítőig.
Nem járt játszótérre a pórnép közé,
mert villájuk udvarán várt rá a külön homokozó és csúzda, amit senkivel nem kellet
megosztania, és nem akadályozta hosszú sor, hogy csúszkálhasson. Ha éppen kedve
szottyant megmártózott a feszített víztükrű, fűtött medencében, elkerülve a
népmedencék minden hátrányát.
Az iskoláiban hasonszörű
elitgyerekekkel járt együtt, ahol a minél nagyobb rongyrázás határozta meg az
életüket. Brigitta még itt is felsőbb rangúnak érezte magát, gyakorlatilag
mindenkit lenézett, mintha egy láthatatlan burok venné körül.
Ahogy kezdett nővé érni, látszott,
hogy ebben is a sors kegyeltje. Köszönhető az állandó fitnessnek, a kozmetikába
és szoliba járásnak igazi bombázóvá vált. Bármilyen férfit megkaphatta volna,
de ebben is finnyásan válogatott, míg végül a legsportosabb milliárdost lett a
befutó.
Folytatódott luxus élete, mindent
megkapott, csak mondania kellet és máris az ölébe hullott.
Brigitta, amikor felébredt azon
gondolkodott, hogy mivel üsse el az időt. Shoppingolni most nem volt kedve, a
meztelen napozás csábította, de ma nagyon erősen sütött a Nap, féltette hamvas
bőrét. Végül úgy döntött, hogy kipróbálja a vadonatúj kocsiját. Gondtalanul
száguldozott a városban, majd kiment az autópályára, hogy tesztelje a járgány
sebességét. Sorra hagyta maga mögött a többi benzinfaló őrültet.
Lassan besötétedett, úgy gondolta
ideje lenne visszafordulni, ezért letért a pályáról. Sötét, sivár ismeretlen
helyre vetődött. Az autó fénycsóvája bevilágította a sikátoros, néptelen utcát.
Valamilyen állat átfutott előtte, Nem akarta tudni mi volt az, csak az járt a
fejében: el innen minél hamarabb.
Ekkor váratlanul a kocsi elektronikája
kilehelte a lelkét. Csend és sötétség telepedett rá. Óvatosan kinyitotta az
autócsoda ajtaját és kiszállt. Idegesen kotorászott a táskájában a telefonja
után. Hirtelen zajt hallott maga mögött. Gyorsan megfordult. Több közeledő alak
sziluettjét látta a félhomályban, megbénult a félelemtől. Az egyik megszólalt:
- Ide a ritikült, cicus!
Brigitta engedelmesen átadta, remélve,
hogy ezzel megússza a kalandot. A banda azonban nem elégedett meg ennyivel,
bekerítve vészesen közelítettek. A nő izmai megfeszültek, lassan kilépett
cipőjéből és a menekülési lehetőséget kereste. Mielőtt a kör teljesen összezárt
volna, az egyetlen gyenge pontot választva megiramodott a sötét utcán. Erejét
megfeszítve rohant, ösztönszerűen követve megérzését az ismeretlenben, közben
elkeseredetten kiabált segítségért. Maga mögött hallotta a lihegő, nyálcsorgató
fenevadak lihegését, egyikük utána kiáltott:
- Itt aztán kiabálhatsz, senki sem fog
rajtad segíteni, csak mi, ha végre utolérünk és leteperünk. Áporodott röhögés
követte a beszólást.
A rendszeres testedzésnek meg lett az
eredménye, mert egy kis előnyre tett szert.
Beugrott egy sötét kapualjba.
Szíve a torkában dobogott, az üldözők
elviharzottak a kapu előtt, majd egyre távolabbról hallatszott bosszús
üvöltözésük. Az udvar felől ajtónyikordulás hallatszott, majd megszólalt egy
vékonyka hang:
- Jöjjön, siessen ide!
Brigitta egy pillanatig habozott, majd
elindult és besurrant az ajtón. A hang gazdája gyorsan becsukta a csikorgóst, és
csendre intette. Együtt füleltek. A banda hangfoszlányai újra közelebbről
hallatszottak:
- Hova a francba tűnhetett, nem
nyelhette el a föld?
- Ott láttam valami mozgást, biztos ő
az! –kiáltotta egy másik hang. A csapat üvöltve a jelzett irányba eldübörgött,
majd csend lett.
- Ne féljen, most már biztonságban
van…
- Köszönöm…-préselte ki élete első
háláját Brigitta.
Szeme lassan megszokta a félhonályt,
körülnézett. Megmentője egy megviselt ruhájú, sápadt arcú nő volt, az otthona
mindössze egyetlen kicsi szerényen berendezett szobából állt. Váratlanul
megszólalt a nő:
- Mit keresett ezen az istenháta
mögötti helyen egy ilyen finom úrihölgy? Brigitta elmesélte a kálváriáját.
- Tudja, hogy mit úszott meg?
- Megerőszakoltak volna? – válaszolt bizonytalanul
Brigitta.
- Ez annál sokkal rosszabb környék. Az
erőszak csak egy dolog, utána pucéran végig lökdösték volna az utcán, mintegy
győzelmi trófeát, aztán egyik bandától a másikig hurcolják, ahol mindenki
kénye-kedve szerint gyalázta volna meg. Amikor megunták, és abban reménykedik,
hogy elengedik, nagyot téved, mert az következik, hogy eladják jópénzért szexrabszolgának
vagy szervkereskedőknek. Soha nem került volna elő.
Brigitta döbbenten hallgatta a
mondottakat.
Ekkor váratlanul megcsörrent kezében a
teljesen elfelejtett, még mindig szorongatott telefonja. Az aggódó párja volt
az, meghallva mi történt, azonnali segítséget igért.
Újra megnyikordult az ajtó, egy férfi
lépett be rajta. Brigitta idegesen odakapta a tekintetét. A nő azonnal
megnyugtatta:
- Ne aggódjon, ő csak a párom, a
környék egyetlen rendes pasija és én kifogtam magamnak.
- Látom, megint hazahoztál egy kóbor
kutyát, ráadásul pedigrést. -mondta mosolyogva a férfi.
- És még humora is van. – tette hozzá
Brigitta.
Hellyel kínálták, óvatosan ült le a
kétes tisztaságú ülőalkalmatosságra. Beszédbe elegyedtek, sok mindent megtudott
az itteni életről.
Autóajtó csapódás hallatszott be az
utcáról.
- Azt hiszem megjött a felmentő sereg.
– szólalt meg a nő.
Brigitta elindult, az ajtóból
visszafordult:
- Még egyszer nagyon köszönök mindent.
Itt hagyom a telefonom, szeretném felhívni.
Brigitta élete teljesen megváltozott a
sokkoló élmény után, elpárolgott az őt körül ölelő védőburok. Segített
megmentőjének új otthont találni egy nyugodt kertvárosi környezetben, munkát
szerzett mindkettőjüknek, anyagilag támogatta őket, hogy egyenesbe kerüljenek.
A két nő sokszor összeül egy kis
beszélgetésre…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése