Morzsám...

 

A ház kívülről olyan volt, mint a többi: vidám színek, rendezett kert, vendégváró kapu. Benne, szerencsére a szeretet és a tisztelet lakott, igazi otthonná téve azt. Az együtt lakó több generáció minden tagjának jutott egy meghitt kis zug, ahová félre vonulhatott, ha éppen arra volt szüksége. Egy valamiben mégis különlegesnek számított. A tetőtérben volt egy kicsiny szobája. Ha belépett az oda tévedő és kinyitotta az ajtót, egy fülkényi helységbe léphetett. Mindössze egy hintaszék, egy könyvespolc néhány könyvvel és egy állólámpa ácsorgott álmosan. A különlegesség a bejárati ajtóval szembeni másik ajtó mögött rejtőzött. A nap folyamán a ház minden lakója meglátogatta ezt a rejtekhelyet.

Miután a ház asszonya útjára bocsájtotta a családot, elsőként nyomta le az ajtó kilincsét. Virágos rét tárult a szeme elé. Felpezsdült a vére, önfeledten gyűjtötte csokorba a virágokat. Újra az a boldog kislány lehetett, akit még nem zaklatnak a hétköznapok. Amikor feltöltődött visszatért a napi rutinhoz.

Az iskolából a kislány ért haza először. Első útja a tetőtérbe vezetett. Kinyitva az ajtót, egy hatalmas fa ágáról lelógó hinta várta. Beleült és hajtani kezdte. Egyre magasabbra és magasabbra jutott. Súlytalannak érezte a testét, lehunyta a szemét és mosolygott.

A padlásszoba következő látogatója a nagyfiú határozottan lépett be és nyitotta ki az ajtót. Odabenn sötét félhomály fogadta. Másnak talán nyomasztó lehetne ez a világ, de ő biztos léptekkel haladt benne, mint aki ismeri a hely minden porcikáját és tudja, hogy mi vár rá.

Estefelé apa osont fel a lépcsőn. Neki egy hangulatos, szűk utcácskára nyílt az ajtó. Ahogy léptei koppantak a macskaköveken, a szemerkélő esőben szembe egy alak közeledett. Amikor elment mellette, az utcai lámpa fényében meglátta az arcát. Az első szerelme volt ő.

Már késő este lett, amikor lassú léptek közeledtek. Remegő kéz nyitott ajtót. Feltárult egy kis tanya. Az öregember odacsoszogott az udvar közepén álló öreg diófához és leült a farönkből készült göcsörtös padra. Lehunyta szemét és magába szívta a diófalevelek kesernyés illatát…