Folytatjuk a zenei műfajol labitintusában a barangolást Továbbra is az Electronic zene áll az érdeklődésünk középpontjában.
E mint Electronic
Az Electronic zenei műfaj következő alcsoportja a Drum & Bass:
A drum and bass (röviden d'n'b, d&b) elektronikus zenei stílus; az Egyesült Királyságban született. '89 party-ászai, Grooverider és Fabio a dél-londoni (Brixton, Elephant & Castle) klubokban (leggyakrabban a Rage-ben) a hardcore-on továbblépve, addig teljesen szokatlan ritmus-képletekkel gazdagították zenéjüket. House-lemezekről kivett elemeket játszottak dupla sebességgel, techno felvételeket pörgettek 33-as helyett 45-ös sebességen. Tudatosan egy senki más által nem játszott stílust kerestek, melyből a nyolcvanas és a kilencvenes évek fordulójára fejlődött ki a jungle.
A jungle gyökerei a dubban (a ritmus és szub-basszusok előtérbe helyezése, valamint az MC-k szerepeltetése), a hiphopban (ritmusképletek) és a technóban (modern stúdióprocesszus) keresendők. Az egykori dzsessz (néha szving, vagy bossa nova) muzsikák dobszólóiból mintavett, majd 160-180 BPM-re felgyorsított törtütemek, egy végletekig leegyszerűsített, szinte triviális, de erőteljes reggae basszusmenet: ez a jungle alap, ettől a ponttól ágazik szét a kilencvenes évek végének legtermékenyebb és leginvenciózusabb zenei stílusa számos alirányzatra. A drum & bass befogadását nehezíti a hagyományos dance "four on the floor" négynegyedeken és konstans ritmusokon edződött fülek számára szokatlan, esetenként három-négy összetevős poliritmia. Némi szarkazmussal: "úgy hangzik, mintha valaki a dobfelszerelésével együtt legurulna a lépcsőn" vagy "mintha egy féllábú, tízkezű fekete dobolna".
A vidám hangzású jump up, illetve ragga jungle ragga-muffin vokálokkal, dubos basszusvonalakkal, reggae-hangmintákkal operál (például Mickey Finn, Aphrodite). Vagy a ritmusokat már nem mintavevő, hanem igen-igen precízen programozó, a hangzást a végletekig precízen kidolgozó drum & bass (például A Guy Called Gerald, Goldie, Photek, Doc Scott, Alex Reece, Adam Freeland), mely a kezdetekben különös kettősséget hordoz magában: az első hallásra embertelen és hipergyors breakbeateket feloldják az ezekre épülő dzsesszes és soul-os elemek, ambient szőnyegek, vokálok.
Harmadik alirányzat a kissé fellengzősen hangzó intelligens jungle. (A kifejezés nem a zenészek, hanem a média találmánya, marketingfogás.) Itt az ütemek lágyabb hangzásúak, nem keverik annyira tolakodóan az előtérbe őket, s az előadók hangsúlyozottabban a trance-es betétekre, s inkább a dallamokra összpontosítanak, mint például LTJ Bukem, Blame, valamint a rendkívül termékeny Mark & Dego kettős, akik 4hero, Jacob’s Optical Stairway, Tom & Jerry és Tek 9 nevek alatt egyaránt publikálnak. Ide sorolhatjuk a már másfél évtizedes múltra visszatekintő Moving Shadow címke szinte összes korai kiadványát is.
A hardstep drum & bass nevéhez híven elsősorban keményebb, táncorientált hangzást produkál, gyakran torzított basszusmenetekkel. A techstep drum & bass előadói ezen túlmenően szívesen használnak fel indusztriális mintákat, munkáik a techno hangzásvilágához állnak a legközelebb. Háttér-effektjeik bármelyik thriller, vagy tudományos-fantasztikus film becsületére válhatnának. A rafináltan elhelyezett break-ek nemcsak az ütemeken, esetenként a dallamokon is megtalálhatók (Ed Rush, Optical, Grooverider, Boymerang). A két alirányzat között hamar elmosódott a határvonal, s maradt a techstep elnevezés, melyet az ezredvégre a neurofunk váltott fel.
Nincs tudományosan elfogadott álláspont a "jungle" és a "drum and bass" kifejezés közötti különbségről. Egyes elméletek szerint jungle alatt a régebbi, az 1990-es évek első feléből származó zeneanyagok értendők, a drum & bass-t pedig a jungle bizonyos technikai újításokat hordozó utódjának tartják. Mások szerint a jungle a ragga jungle rövidítése, amely egy szeletét képezi a drum & bass-nek. Az Egyesült Államokban népszerűnek mondható a "jungle drum & bass" (JDB) elnevezés is, de nem mindenhol használatos. A legelterjedtebb álláspont valószínűleg az, hogy a két meghatározás szinonim és felcserélhető. A drum & bass jungle, a jungle pedig drum & bass. A technóhoz és a house-hoz hasonlóan, a jungle / drum & bass előadók és producerek is egy-egy kisebb kiadó (label) címkéje alatt csoportosultak.
Néhány, a legfontosabb korai nevek közül
Goldie, Wax Doctor, Peshay, Hidden Agenda, Doc Scott, J Majik, az autószerencsétlenségben azóta elhunyt Kemistry és társa, Storm (Metalheadz), E-Z Rollers, Flytronix, Omni Trio, PFM, JMJ & Richie, Hoax, Tekniq (Goldie exhangmérnöke, Rob Playford tulajdonában álló Moving Shadow istállónál), LTJ Bukem, Artemis, Odyssey, Source Direct, Blame és az elmaradhatatlan MC Conrad (Good Looking / Looking Good), Grooverider, Dillinja, Boymerang, illetve a későbbiekben külön labeleket alapító Ed Rush és John B (Prototype Recordings), DJ SS (Formation Records). Igen színvonalas munkákat jelentetett meg az Intense, a Big Bud, valamint az Origination (Creative Source), a Nautilus, a Jazz Juice és az Astral Vibes (Precious Material), T Power (S.O.U.R.), Justice és a Mystic Moods (Basement Records), a KMC és a Future Bound (Timeless Recordings), az Underwolves és a Tango (Creative Wax), valamint a már említett Adam F (F-Jams). Egyéb kiadványaik mellett alkalmanként zseniális drum & bass darabokkal lépett a piacra néhány nem kimondottan az irányzatra specializálódott kiadó. Így jelent meg többek között a The Original Playboy, a Jacob’s Optical Stairway (R&S), a Lab Rat, a Leftfield és a Pressure Drop (Hard Hands), One True Parker (Creation Records), Jonny L (XL Recordings), a Ballistic Brothers (Junior Boy’s Own), az Amalgamation Of Soundz (Filter), Plug (Mo’ Wax), a Statik Sound System és Ratman (Cup Of Tea Records), a Link és Squarepusher (WARP), Photek és a Source Direct (Virgin) Roni Size és a Reprazent (Talkin’ Loud) számos munkája is.
Bár az első jungle album 1992-ben jelent meg, a műfajt korai underground létéből A Guy Called Gerald Black Secret Technology című nagylemeze emelte ki 1994 végén. (Ő egyébként valaha a 808 State tagja volt, továbbá 1988-as Voodoo Ray-e a Summer of Love egyik legnagyobb house slágere lett.) A szigetországban 1994-ben igazi őrületet váltott ki egy jungle maxi: az M-Beat featuring General Levy Incredible című darabjáért már hónapokkal a megjelenés előtt szinte ostromot indítottak a lemezboltok ellen a rajongók. Az igazi médiaszenzációt azonban Goldie 1995 őszén megjelent Timeless című monumentális albuma jelentette. A siker mértékére jellemző, hogy míg a lemez az angol dance eladási listák élén állt, Michael Jacksonnak meg kellett elégednie a tizenhetedik pozícióval.
Mindenképpen említést kell tennünk a jungle renegát, Alex Reece So Far LP-jéről, mely a Blahblahblah szakírói szerint a Clash 1978-as albuma óta a legjelentősebb Londonban készült zenei produkció. (A progresszív dance előadóinak többsége vélhetően egyet is értett ezzel a véleménnyel, hiszen Reece '95-96 tájékán az egyik legkeresettebb drum & bass remixer volt. Kevert már újra az Underworld-nek, a Model 500-nek, Kenny Larkinnak, a UFO-nak, a Kruder & Dorfmeister duónak, de még Neneh Cherry-nek is.)
A következő lépést a Bukem válogatta Logical Progression (1.) jelentette. 1996 végén a drum & bass szcéna figyelme Justice és Blame Icons pszeudó alatt jegyzett Emotions with Intellect című nagylemezére összpontosult. Az 1993-ban rögzített anyag – mivel a kiadók akkor túl avantgárdnak találták – három éven keresztül egy fiók mélyén várt a megjelenésre, egyes darabjai csak dubplate-eken voltak hozzáférhetők olyan kivételezettek számára, mint Fabio, vagy Mixmaster Morris.
A műfaj soron következő szenzációja – a MUZIK magazin szerint az elkövetkező két év zenei arculatát meghatározó – Roni Size / Reprazent dupla album, a New Forms. 1998-ra a techstep vált frontvonallá. Az első, komolyabb közönségvisszhangot kiváltó siker az Origin Unknown Valley Of The Shadows című munkája volt. Mégis, Ed Rush és Optical (Virus) a főszereplők: Wormhole című albumuk egyaránt nyerte el a vásárlók és a kritika tetszését. A drum & bass hangzás egy-két év alatt óriásit fejlődött, egyre sötétebb hangulatok, egyre gyilkosabb basszusok vették át az irányítást. Letisztult, egyszerűbbé vált, egyszersmind felgyorsult a tempó, az ezredfordulóra a two step soha addig nem várt tömegeket mozgatott meg a jungle partikon. Új nevek és új független kiadók sora tűnt fel. Az Andy C, Ant Miles és Shimon, azaz az Origin Unknown és a Moving Fusion nevével fémjelzett RAM Recordings, a Bad Company (BC Recordings), a Konflict, Loxy és Ink (Renegade Hardware), Skynet és Stakka (Audio Blueprint), a The Red One és a Decorum (Liftin’ Spirit Records), a Nu Balance (Trouble On Vinyl), az E.C.T. (The Most Valuable Player), Dylan és Facs (Droppin’ Science) Drumsound és Simon Bassline Smith (Technique Recordings), az Elementz Of Noize és az Accidental Heroes (Emotif), TeeBee, Polar és Klute (Certificate18). Még az addig lágyabb dallamairól közismert Moving Shadownál is a keményebb hangzásokat preferáló művészek kerültek előtérbe (Aquasky, Dom & Roland, Technical Itch, Calix).
A drum & bass e rendkívül termékeny időszaka elindította a horizontális átrendeződést: az addig más-más ismert címke alatt tevékenykedő fiatal előadók és producerek saját labeleket alapítottak, így például J Majik az Infrared-et, Matrix a Metro Recordings-ot, Jonny L a Piranha Records-ot, az Aquasky a Sonixot, John B a Betat. A világvége-hangulat, a gyilkos pörgés azonban megbosszulta magát. Hasonlóan a nyolcvanas évekbeli EBM hullám lecsengésének okaihoz, ismét fennállt a veszélye, hogy a nemek arányának eltolódása miatt érdektelenné válhatnak az egyre inkább maszkulin jelleget öltő jungle partik. Az évezred utolsó évében már maguk a techstep innovátorai is érezték a váltás szükségességét. Felvételeikben a hangsúlyos, erőteljes alapok mellett már egyre nagyobb szerephez jutott a funk. Az irányzat megjelölésére ekkor használták először a neurofunk kifejezést.
A techsteptől való távolodás több csapásirány mentén zajlott: Digital és a Total Science ismét az ős-jungle hangzásokat hangsúlyozták, dolgozataikban újra zakatoltak a legendás amen breakek. Megint mások még tovább mentek: harmóniagazdagabb zenéjükben maradtak a jól táncolható neurofunk alapok, azonban visszahozták a (főleg) női vokálokat. Ugyanezt a megoldást választotta Decoder & Substance már-már popzeneinek nevezhető produkciója, a Kosheen (Moksha), valamint a State Of Play és a Pressure Rise (Aspect Records), Fellowship, Carlito & Addiction (Defunked), vagy a London Elektricity és a High Contrast (Hospital). Roni Size e tekintetben is a műfajt megújító úttörők közé tartozik: Leonie Laws költő-énekesnővel és DJ Die-jal közös produkciója, a Breakbeat Era már évekkel előbb ezen az úton járt.
A kísérletezés időszakára jellemző néhány tiszavirág-életűnek bizonyult kitérő; a drum & bass és a trance flörtje, a trance & bass, valamint a hetvenes évek közepére visszanyúló disco drum & bass. Stabil pozíciót az erős ütemszekciót harmóniagazdagabb dallamvilággal és vokálokkal fúzionáló liquid funk tartott meg magának, valamint a tinédzserek körében töretlenül népszerű neurofunk. Ez utóbbi irányzat szociológusok szerint bizonyos tizenéves csoportoknál átvette a heavy metal-tól a lázadás zenéjének szerepét, véleményük szerint ez ma a „teenage angst music”.
Ahogy a house Chicago szülötte, vagy a trance Frankfurté, úgy a jungle / drum & bass Londonhoz köthető, ahol '97-98-ban már a McDonald’s-ekben is ez szólt. Nyilvánvalóan nem nevezhetjük undergroundnak azt az irányzatot, mely foci EB-k szignálját, vagy tv reklámok zenei aláfestését adja. Ha mondhatjuk azonban valamiről, hogy pozitív értelemben vált mainstreammé, úgy e műfajról nyugodtan állíthatjuk ezt. A szokatlan jelenség okai visszavezethetők a nagy kiadók éberségére, akik még underground létében vásárolták fel a műfajt, ugyanakkor a szerződő előadók művészi önállóságukat teljes mértékben megőrizhették. Az autentikus drum & bass producereknek az első megközelítésből elitizmusnak tűnő dubplate kultúra révén sikerült megőrizniük a szakma tekintélyét. Mind a mai napig csak kivételezett kevesek tartoznak abba a legfelső körbe, akik egy-egy új szám elkészültekor (jóval megjelenése előtt) átadják egymásnak felvételeiket, s ki-ki kedvére vágathat belőle saját felhasználásra lemezt. Az alig néhány tucatnyi producer közé kiadói háttérrel, vagy óriási pénzeken megvásárolt reklámkampánnyal bejutni képtelenség – a bebocsáttatás elnyerésének egyedüli módja, ha valaki a saját dolgozatainak színvonalával vívja ki a többiek megbecsülését. A dubplate kultúra szigorú szabályai mindeddig távol tartották az irányzattól a kullogókat, a hátsó szándékú, kizárólag nyerészkedni vágyó későn jövőket. Így kerülte egyelőre el a drum & bass a house, a techno és a trance sorsát, a teljes kommercializálódást.
Az ezredfordulóra a drum & bass lett az egyik olyan irányzat, mellyel az elektronikus muzsikák polgárjogot nyerhettek az idősebb zenehallgatók körében is. LTJ Bukem lemezeivel kapcsolatosan végzett piackutatások egyértelműen jelezték: a negyvenes korosztály ugyanúgy vásárolja kiadványait, mint a huszonévesek. A műfajban rejlő lehetőségeket bizonyítja, hogy szinte mindenki merített belőle, így az olyan géniuszok, mint Aphex Twin, vagy Paradinas (M-ziq). Meg az is, hogy a világon újabb drum & bass központok alakultak ki, ilyen például Toronto. Az előadók se kizárólag angolok már: a műfaj hírnevét öregbíti az amerikai Jamie Myerson és Dieselboy, a németek: Panacea (Force Inc. / Position Chrome), Bassface Sascha (Smokin’ Drum), Doppelgänger és Makai (Precision Breakbeat Research), meg az olyan válogatások, mint a Soundz of the Asian Underground, de ismerünk olasz, francia, holland, görög, norvég, svéd, ausztrál, sőt, több ígéretes hazai próbálkozást (Random Soundz, Anorganik, CHRIS.SU, SKC, Marcel, Anima Sound System) is.
Az irányzat magyarországi népszerűsítésében elévülhetetlen érdemeket szerzett lemezlovasok: Palotai Zsolt, Cadik, Solid, Ozon a Bladerunnaz legénysége (Bal, Safair, Size9, Stealth aka Mastif), a Re:Creation DJ-k (Loolek és Boolek), a Microforms formáció (L.A.S., Benzon), valamint a Nowsound gárda.
Itt a hétvége, nyit a blueskocsma. Mivel elhagyjuk a bolondok hónapját is, hagyományainkhoz híven az utolsó hétvége különböző előadóká. Folytatjuk a Blues Spirit CD-box bemutatását a harmadik lemezzel.
A következő felvételeket hallhatjuk:
01. John Lee Hooker – Hard Headed Woman [02:29]
02. Muddy Waters – You Gonna Miss Me [02:36]
03. Blind Boy Fuller – Bye Bye Baby Blues [02:33]
04. Sonny Terry – Blowing the Blues [02:54]
05. Jelly Roll Morton – Each Day [02:58]
06. Robert 'Barbecue Bob' Hicks – Barbeque Blues [03:11]
07. John Lee Williamson – Check Up On My Baby Blues [02:45]
08. Sonny Terry – Crow Jane Blues [02:35]
09. Leadbelly – I'm On My Last Go Round [03:09]
10. John Lee Hooker – Find Me a Woman [02:40]
11. Champion Jack Dupree – Gamblin' Man Blues Champion [02:47]
12. Leroy Carr – Good Woman Blues [02:58]
13. Jelly Roll Morton – High Society [02:49]
14. John Lee Williamson – Whiskey Headed Blues [02:55]
15. John Lee Hooker – Huckle Up Baby [02:47]
16. Big Joe Williams – I Know You Gonna Miss Me [03:04]
17. Brownie McGhee – I'm Callin' Daisy [02:37]
18. Big Joe Turner – I'm Still In the Dark [03:05]
Tétova próbálkozásai, flusztráltá,
önbizalom hiányossá tették. A szerelemek is nagy ívben elkerülték. Nagyon
szerette a filmeket, mert átemelték egy másik dimenzióba és beléphetett egy
fantázia világba. Itt látta meg Őt, egy jelentéktelen mellékszerepben. Rabja
lett, megszállottan kezdte keresni a szerepjátékait. Egyre mélyebbre zuhant a
feneketlen kút ásító üregébe. Egy nap
talált egy apró hírt, amit nem kellett volna: „Ismét áldozatul esett egy
színész a művészvilág vámszedőjének a kábítószernek, itt hagyott bennünket J.B.
aki mindössze 35 évet élt közöttünk”.
The Lord of the Rings: The Fellowship of the Ring • May It Be • Enya
Folytatjuk a beit zenei szaklap a Prog Magazine CD-mellékleteivel való ismerkedlsünket. Ma a 2014-ben kiadott huszonkilencedik szám lemezébe fülelünk bele.
A következő felvételeket hallhatjuk:
01. The Enid - Someone Shall Rise (10:00)
02. Tony Patterson and Brendan Eyre - So Long the Day (6:31)
03. Citizen Cain's Stewart Bell - Projections (10:34)
04. The Mighty Bard - Blue God (6:57)
05. Twombley Burwash - ZZZVV (9:25)
06. Kaipa - A Map of Your Secret World (6:02)
07. United Progressive Fraternity - The Water (5:24)
Folytatjuk ismerkedésünket a zenei műfajok széles skálájával. Az Electronic zene az érdeklódésünk tárgya.
E mint Electronic
Az Electronic zenei műfaj következő ága az Asian Underground:
Az ázsiai underground kifejezés különféle brit-ázsiai és dél-ázsiai kanadai zenészekre utal (főleg indiai, pakisztáni, bangladesi és srí lankai), akik a nyugati underground tánczene elemeit és a dél-ázsiai hazájuk hagyományos ázsiai zenéjét vegyítik. A hangzás a dél-ázsiai diaszpórában gyökerezik, és a műfajon belül számos jelentős zenész bevándorló vagy bevándorlók gyermeke. Az első közismert említés a válogatásalbum volt Anokha - Soundz az Asian Undergroundból , amelyet 1997 -ben adtak ki, és Talvin Singh és Sweety Kapoor készítette. Ez önmagában nem egy szigorú zenei műfaj, mivel a konkrét hangzások vadul változhatnak (a Cornershop bollywoodi hatású britpopjától a panjabi MC -k bhangra hatású dzsungeljéig ).
Az 1980-as években a népzenei előadások a bhangra zenei műfajba fejlődtek, amely később az 1990-es és 2000-es években vált általánossá. Az 1990 -es években az ázsiai undergroundot felkapottnak tartották, és áttört a mainstreambe. Az olyan előadók, mint az Apache Indian és a Cornershop gyakran felkerültek a brit slágerlistákra, az előbbi „ Boom Shack-A-Lak ” (1993) pedig sok helyen megjelent. népszerű filmek, utóbbi pedig 1998-ban a " Brimful of Asha "-val a slágerlisták élére került. A dél-ázsiai zene műfaja és más formái olyan színészekként kezdtek hatni Európa pop mainstreamjére, mint Björk, az Erasure és a Siouxsie and the Banshees kislemezeket vagy remixeket adott ki dél-ázsiai hangszereléssel. Talvin Singh, aki az indiai klasszikus zene és a drum and bass innovatív fúziójáról ismert, 1999 - ben elnyerte a Mercury Music Prize - t az OK című albumáért.
Az ázsiai underground zene kezdetben csak csekély hatást gyakorolt a népszerű indiai zenére a szubkontinensen, ahol általában a világzene jelzéssel illették. Míg számos ázsiai underground előadó, például Apache Indian, Trickbaby és Bally Sagoo szerzett hírnevet Indiában, a brit-ázsiai underground zene csak a Panjabi MC nemzetközi slágere, a " Mundian To Bach Ke " után tudta felvenni a versenyt a hazai indiai előadókkal. mint Shankar Mahadevan és Remo Fernandes, amellett, hogy világszerte vonzza a közönséget. Ezt követte a világszerte sikeres Rishi Rich Project, amely Rishi Rich producerből és Jay Sean , Mumzy Stranger, Juggy D és Veronica Mehta művészekből áll. Ők voltak az első csoportok, akik a Bhangra zenét ötvözték a kortárs R&B -vel , és óriási sikert értek el Indiában, miután dalaikat olyan mainstream bollywoodi filmzenékben is felvették, mint a Boom, Kya Kool Hai Hum és Hum Tum. Azóta az ázsiai underground zene némi hatást gyakorolt a mainstream indiai popzenére .
Az ázsiai underground zene a 2000-es években a mainstream amerikai hiphopra, R&B-re és urban zenére is hatással volt, köztük olyan előadókra, mint Timbaland, Truth Hurts, Jay-Z, Snoop Dogg, Missy Elliott és Britney Spears. Az Asian Dub Foundation által készített zenék olyan népszerű videojátékok hangsávjain is szerepeltek, mint a Need For Speed Underground.Számos korábbi ázsiai underground művész, mint például a MIA és Jay Sean, nagy sikert aratott az észak-amerikai zeneiparban, ahol olyan mainstream dalokat készítettek, mint a " Paper Planes " és a " Down ", amelyek előkelő slágerlistán szerepeltek.
Az ázsiai underground számos hagyományos és viszonylag új hangszert használ. Elsődleges a szitár és a tabla, és szinte minden előadó használ elektronikus vagy akusztikus dobfelszerelést és/vagy szintetizátort. Egyes csoportok, például a Tabla Beat Science elektromos basszust használnak. Különféle egyéb hangszereket is használnak, köztük a dholakot, a sarangit és a bansurit . Az ének az érzelmek kifejezésének eszközeként számos ázsiai underground felvételen megtalálható.
Nevezetes művészek:
Kelli Ali
Anik Khan
Suzana Ansar
Apache Indian
Asian Dub Foundation
Badmarsh & Shri
Bandish Projekt
Biddu
Black Star Liner
Niraj Chag
Dhol Foundation
Bobby Friction
Fun-Da-Mental
Heems
Joi
Karsh Kale
Loop Guru
MIA
MIDIval Punditz
Belefülelők:
Apache Indian - Boom Shack-A-Lack
Panjabi MC - Mundian To Bach Ke (The Dictator Soundtrack)
Itt a hétvége, nyit a blieskocsma. E heti vendégünk Armin Sabol.
Armin Sabol
Armin Sabol: 1977-ben Armin Sabol zenekartársával, Mat Sinnerrel megalapította a Nand SHIVA-t. Az ifjú heavy rock triója különböző dobosokkal turnézott Dél-Németországban. A Whitesnake, a Colosseum II (Jon Hiseman, Gary Moore Don Airey és Nina Hagen közreműködésével) megnyitó koncertjei gyorsan segítettek a bandának erős rajongótábort építeni. A SHIVA 1981-ben feloszlott anélkül, hogy albumot adtak volna ki. Mégis, egy 2007-es jótékonysági rendezvényen történt ideiglenes újraegyesülés után ugyanabban az évben megjelent a Goddess SHIVA album.
1981-ben Armin megismerkedett a korábban ismeretlen énekessel, Pierre Schillinggel. Néhány Schillings demó után a régi „Schlager” stílusban Sabol drasztikus zenei váltást javasolt, és átveszi a New Wave és a „Neue Deutsche Welle” (NDW) elemeit. Az első ilyen stílusú demó után a hamburgi Schillings kiadó, a Peermusic album összeállítására buzdította a csapatot. Néhány hónapon belül minden szám elkészült. Miután a Peermusic nem talált megfelelő producert, azt javasolták, hogy hagyják Schillingre és Sabolra a produkciót, mivel a 4 számos demók olyan jól szóltak, és már „minden megvolt”. 1982 őszén jelent meg a Peter Schilling Album „hiba a rendszerben” címmel. Az első kislemez a „Major Tom (Völlig losgelöst)“) 1983 elején bezuhant a slágerlistákra, felkapaszkodott az 1. helyre, és ott maradt 8 hétig. Az ezt követő kislemezek „Die Wüste lebt”, „Fehler im System”, „Terra Titanic” és „Hitze der Nacht” mind felkerültek a slágerlistákra, csakúgy, mint Schilling második albuma, a „120 Grad”. 1984-ben az amerikai Elektra lemezcéget vonzotta a projekt. Ez Schilling „Error in the System” és „Things to Come” (a „120 Grad” angol változata) című albumainak világszerte történő megjelenéséhez vezetett angol nyelven. A "Major Tom (Coming Home") című kislemez a 14. helyezést érte el a Billboard listán, a bővített változat pedig tovább ment.1. a US-Dance Toplistán. Az „Error in the system” album Kanadában arany státuszt ért el, akárcsak a „Major Tom” című kislemez Németországban, Ausztriában és Kanadában. Személyes és zenei nézeteltérések után Schilling és Sabol együttműködése 1985-ben véget ért.
A 80-as évek közepétől Armin Sabol olyan fémzenekarokat gyártott, mint a Rage, a Sinner és a Pyracanda. Emellett újságíróként további tevékenységet is kezdett, többek között címadó sztorikat írt Edward Van Halen és Slash gitárikonokkal a német „Fachblatt” zenei magazinban. Emellett társszerzőként könyvet adott ki „Fit fürs Music Business” címmel.
Armin Sabol stúdiógitárosként számtalan albumon hallható. Sok más mellett Hazel O'Connorral, Mick Jacksonnal és Eric Burdonnal dolgozott. Az 1990-es években a német Hip Hop szupercsoport „Die fantastischen 4” albumain játszott. A gitárt a „Vier gewinnt” címadó dalukon, valamint a „4. Dimension”, ahol lerakta a gitár- és basszusszámokat, és társszerzője volt a kompozíciónak. Armin Sabol dühöngő gitárja az „Ernten was wir säen (Schweinerock Mix)”-ben lángra lobbantotta a számot. A „Fanta 4” még mindig a dal dühös változatával fejezi be élő show-ját. Emellett Armin részt vett a német Camouflage szinti-pop zenekar kislemezein vagy a hip-hop ikon, Thomas D.
A 90-es évek elejétől a Sabol hangszeres produkciós zenét ír és gyárt világszerte televíziós, filmes és reklámcélú felhasználásra, többek között a Sonoton zenét. Zenéjét olyan nagy tévéműsorokban használták, mint az Oprah Winfrey Show, a Mentalist, a Pawn Stars és még sok más. Ma az idén megjelent albumába fülelhetünk bele, amelynek címe: "Back in Blue".
Az öreg rocker hazafelé ballagott a
koncertről. Furcsán érezte magát, olyan volt mintha ráhűlt volna a bőr és belül
egy másik ember született volna. Még eljárt koncertekre, de már nem érezte a
pezsgést, ez már nem az az ősrock volt, amin felnőtt és annyira szeretett.
Megváltozott a zene és s közönsége is. A körülötte lévők letatázták, gúnyosan
összesúgtak a háta mögött.
Amikor hazaért levette a szokásos
kellékeket és beakasztotta a szekrénybe. Lazába öltözött, kirázta füléből a
durva hangokat, betett egy nyugtató, lágy zenét…
Folytatjuk a brit zenei szaklap a Prog Magazine CD-mellékleteivel való ismerkedésünket. Ma a 2014-ben kiadott huszonnyolcadik lemezbe fülelhetünk bele.
A következő felvételeket hallhatjuk:
01. Tin Spirits - Old Hands (7:14)
02. Three Winters - Animism (5:16)
03. Soen - Karaman (5:28)
04. Flying Colors - Mask Machine (6:08)
05. Devin Townsend Project - March of the Poozers (5:21)
06. Andy Jackson - The Boy in the Forest (7:08)
07. Dave Kerzner - Stranded Part 1, Isolation (3:29)
Folytatódik ismerkedésünk a különböző zenei műfajokkal. Jelenleg terítéken lévő témánk az Electronic.
E mint Electronic
Az Electronic zene következő alműfaja az Ambient:
Az ambient zene egy olyan zenei műfaj, amely a hangszínt és az atmoszférát hangsúlyozza a hagyományos zenei struktúrával vagy ritmussal szemben . A hangszeres zene egyik formája, hiányozhat belőle a netkompozíció, az ütem vagy a strukturált dallam.Texturális hangrétegeket használ, amelyek mind a passzív, mind az aktív hallgatást jutalmazhatják, és ösztönözhetik a nyugalom vagy az elmélkedés érzését. A műfajról azt mondják, hogy „atmoszférikus”, „vizuális”, vagy „nem feltűnő” minőséget idéz elő. Természetes hangképek és akusztikus hangok is szerepelhetnek benne olyan hangszerek, mint a zongora, vonósok és fuvola emulálhatók szintetizátoron keresztül . A műfaj az 1960-as és 1970-es években keletkezett, amikor az új hangszerek szélesebb piacra kerültek, mint például a szintetizátor.Erik Satie bútorzenéje és stílusai, mint például a musique concrète, a minimal music, a jamaicai szinkronzene és a német elektronikus zene előzte meg, de a brit zenész, Brian Eno nevezte el és tette népszerűvé 1978-ban Ambient 1 című albumával: Zene repülőtereknek; Eno úgy vélekedett, hogy az ambient zenének„annyira figyelmen kívül hagyhatónak kell lennie, amennyire érdekesnek is kell lennie”. Az 1980-as évek vége felé újjáéledt a house és előtérbe kerülésével a techno zene, amely az 1990-es évekre kultikussá vált. Az ambient zenében lehetnek újkori zene és drone zene elemei , mivel egyes művek tartós vagy ismétlődő hangokat tartalmazhatnak.Az ambient zene nem aratott nagy kereskedelmi sikert, mivel a "dolled-up new age-től [..]" az unalmas és lényegtelen technikai tésztaig mindent kritizáltak. Ennek ellenére az évek során elért bizonyos mértékű elismerést, különösen az internet korszakában . Viszonylag nyitott stílusának köszönhetően az ambient zene gyakran sok más műfaj hatását is átveszi, többek között a klasszikustól, az avantgárd zenétől, a folktól, a jazztől és a világzenétől.
Az ambient stílusú zenét alkotó kortárs zenészek között voltak olyan jamaikai szinkronzenészek, mint King Tubby, japán elektronikus zeneszerzők, mint Isao Tomita és Ryuichi Sakamoto, valamint Irv Teibel pszichoakusztikus hangzásvilága, és Environments sorozat, valamint olyan német bandák, mint a Popol Vuh, Ash Ra Tempel és a Tangerine Dream.
Itt a hétvége, bíit a blueskocsma. E heti vendégünk a Dr. Goodvibe.
Dr. Goodvibe
A Dr. GoodvibeA Dr. Goodvibe egy Central Coast-i székhelyű banda, amely saját márkájú akusztikus soult, bluest, latint, jazzt, funk fúziót játszik! A zenekar magja; Edu Valk énekes/dalszerző és a rendkívüli szájharmonikás, Christian Marsh. Dr. Goodvibe nemrég nyerte meg a „blues and roots” és a „presenters choice” kategóriákat az ABC Newcastle Music Awards 2005-ben. Edu egyedülálló és sokszínű énekes dalszerző, akinek filozófiai és gyakran szatirikus kommentárjai az élet nyíltan megvilágítja a szívét. Az örök optimista, az EDU zenéje nyers, őszinte és felemelő, olyan sokféle összehasonlítással, mint David Grey, Jack Johnson Dave Graney, Van Morrison, Lou Reed és JJ Cale – csak hogy néhányat említsünk. Christian játéka megnyitja az elmét a harmonika sokoldalúsága előtt. Christian védjegye egy különösen tiszta és édes hang, amelyeket egyszerű dallamokon keresztül szőve hoz létre élénk és összetett zenei feldolgozásokat. Minden idiómát eljátszott, országból és...
Ma a 2021-ben mrgjekent albumukba fülelünk nele, amelynek címe "Life Love Everything".
A magonc kidugta apró fejét a földből.
Törékeny szára egyre csak növekedett, lassan kiemelkedett a zöldellő fűszálak
közül. Egy szép napon előbújt aranysárga koronája. Nem sokára levetette sárga fejdíszét,
mert megszülettek gyermekei. Fején csodálatos gömbbe rendeződtek és nagyon
szépen fejlődtek. Azonban minden szülő életében eljön a búcsú pillanata. Azon a
reggelen, ahogy a Nap felszárította a hajnali párát, gyenge fuvallat érkezett.
A szél lehelete, egyre erősödött, az első gyermek ekkor hagyta el a szülői
házat, majd sorra követték a többiek is. Utoljára a legkisebb maradt, aki legjobban
ragaszkodott az anyja védő karjaihoz. Az erősödő szél azonban őt is elragadta.
A gyermekeitől megfosztott, utána nézett szétszéledt apróságainak, és csendben,
inkább csak magában ennyit mondott:
- Legyetek boldogok!
Kopaszon és szánalomra méltóan dülöngélt
a viharrá fokozódott szélben, majd megadta magát a természet haragjának, és a
fűbe omlott.
Folytatjuk a brit zebei szaklap a Prog Magazine CD-mellékleteivel való ismerkedésünket. Most a 2014-ben megjelent huszonhetedik szám lemezébe fülelhetünk bele.
A következő felvételeket hallhatjuk:
01. The Pineapple Thief - Simple As That (4:04)
02. Amplifier - Black Rainbow (3:23)
03. The Mighty Handful - Trip In The Light Fantastic (5:30)
Űjta itt a zenei műfajok lexikona. Ma egy új fejezetet nyitunk, megismerkedúnk az Electric zenével.
E mint Electic
Az Electric zenei stílus egyik alfaja a 2-step:
A 2-step garage, vagy egyszerűen csak a 2-step, az elektronikus zene egyik műfaja és az Egyesült Királyság garázsának egy alműfaja. A kétlépcsős hangzás egyik elsődleges jellemzője – a kifejezés „egy általános rubrika mindenféle ideges, szabálytalan ritmusra, amely nem felel meg a garázs hagyományos négy-a padlón pulzusának. Egy tipikus kétlépcsős dobminta szinkronizált rúgódobokat tartalmaz, amelyek ütemet kihagynak, kevert ritmussal vagy az ütőhangszerek más elemeire alkalmazott triplettek használatával, amelyek különösen határozottan eltérő hangzást eredményeznek, mint a többi house vagy techno hangja. Bár a rúdra rúgott két rúgást kevesebb energiával látják el, mint a padlón lévő négy rúgást, a hallgató érdeklődését fenntartják a nem ütemes pergő elhelyezések, amelyekben hangsúlyok és a szinkronizált basszusvonalak . , valamint más hangszerek, például padok vagy vonósok ütős használata.
A hangszerelés általában billentyűzeteket, szintetizátorokat és dobgépeket tartalmaz. Más hangszerek is hozzáadásra kerülnek a zenei paletta bővítésére, például az akusztikus felvételek, amelyekről valószínűleg mintavétel történik. A 2-stepben használt, elsősorban szinti basszusvonalak hasonlóak a stílus elődjeihez, mint például a UK garage, drum and bass és jungle. Másrészt funk és soul hatások is hallhatók. A 2-step garage énekhangja általában női, és hasonló a house zenében vagy a kortárs R&B -ban elterjedt stílushoz. Egyes kétlépcsős producerek az a cappella ének elemeit is feldolgozzák és darabolják, és a szám elemeként használják. Más, a brit garage-ból származó műfajokhoz hasonlóan az MC -k is gyakran szerepelnek, különösen élő kontextusban, a régi iskola dzsungelére emlékeztető énekstílussal.
A hip-hop és a drum and bass, különösen a techstep alműfaj hatásait a kritikusok is feljegyezték. Azt a tényt, hogy a jelenet jelentősen eltér attól, ami az előfutárokat élő eseményeken kevésbé agresszióval vette körül, néhány kritikus is megjegyezte. Ahogy a hangzás népszerűsége elterjedt, megszaporodtak a neki szentelt éjszakák, különösen Londonban és Southamptonban. Az egyik legkorábbi példa a kétlépcsős számra Tina Moore " Never Gonna Let You Go " című dalának 1997-es Kelly G remixe , amely a 7. sláger volt a brit kislemezlistán .. További figyelemre méltó, 1997-ben kiadott kétlépcsős slágerek közé tartozik a Dem 2 " Destiny " és a Dreem Teem "The Theme" . című szama. 1999 és 2001 között a 2-step elérte a műfaj kereskedelmi sikerének csúcsát. Egyes kritikusok megjegyezték, hogy a buli szervezői a dzsungel, a drum and bass vagy más zenei előfutárok témájú éjszakák helyett a kétlépcsős eseményeket részesítették előnyben , mivel a kétlépcsős esték nagyobb női részvételt és kevésbé agresszív tömeget hívtak meg. Akárcsak a drum and bass korábban, a 2-step kezdett crossover vonzerőt szerezn. 2001 júniusában első számú sláger volt a „ Do You Really Like It? ” című számmal. 2001 után a 2-step mint műfaj népszerűsége hanyatláson esett át.
Jelentősebb előadók: Brutal, The Artful Dodger, FaltyDL, Volor Flex, Horsepower Productions, Swarms, Synkro, submerse, Clubroot, Pay No Respect, Koreless, VVV, MJ Cole...
Belefülelők:
Tina Moore - Never Gonna Let You Go
MJ Cole - What You Give
Suburban Lick - Here Come The Lick
Horsepower Productions (ft. Laila Cohen)-Giving up on Love
DJ Pied Piper & The Masters of Ceremonies - Do You Really Like It?
Itt a hétvége, nyit a blueskocsma. E heti vendégünk Paul Bonn.
Paul Bonn és bandája
Paul Bonn: dalszerző, bluesénekes. Bonn maga Illinoisból származik. Belleville-ben született és nőtt fel, az elmúlt 37 évben O'Fallonban élt. Ragyogó és lelkes hangjával nem is gondolná az ember, hogy útja 1964-ben indult egy dobfelszerelés mögött, de ez (a The Beatles iránti szenvedélyével együtt) tulajdonképpen megszerette a The Ash nevű regionális zenekarral. Ott olyan srácokkal dobolt, akik már adásba kerültek a rock & roll erőmű, a K-SHE 95-ön. De jaj, hol ragadta meg a bluest? Kiderült, hogy minden körülötte volt.
Bonn szerelme a Beatles iránt az első lépés volt. Bárki, aki követi a csoportot, tudja, hogy mélyen tiszteli az amerikai bluest és az R&B-t. Ennek köszönhetően Albert és BB King hamar megfogta Bonn fülét. Ám amikor jövendőbeli felesége, Kate megakadt a szemében, nemcsak a szívét rabolta el, hanem a lelkével is bánt. Bemutatta neki a soul zenei gyűjteményét,amely megmozgatta a lelkét, a 70-es évek vége új távlatot nyitott meg. Egy helyi bárzenekarral dobolt, majd elkapta a Soulard Blues Bandet Dél-St. Louisban. A feltörekvő bluesmesterek figyelése megpecsételte az üzletet. „Rájöttem, hé, ezt szeretem” – mosolyog Bonn. "Meg tudom csinálni ezt." És csináld, megvan. Noha évtizedek óta lépett fel az STL-ben, Paul Bonnt lemezen találni trükkös dolog. Ez egy kincsvadászat, amelyet érdemes elvégezni. Bonn hangja megszólalt, mint a Shakey Ground, a Los Carnales és a The Bar Room Troubadours. Ezeken a felvételeken a tehetség egyszerre nyitja meg a fület és a szemet: a Fabulous Thunderbirds egykori basszusguruja, Preston Hubbard; A blues hárfa legendája, Arthur Williams; a mesteri Roomful Of Blues kürtszekció; blues gitár slingerek, Rich McDonough, Elliot Sowell és Ryan Waked; A Soulard Blues Band vokalistája, Brian Casserely.
Ma egy tavaly kiadott jzbileumi lemezbe fülelhetünk bele, anelynek címe "50 Years". Az 50 ÉV valóban ünnepi ajándék. Bonn dalszerzőként erős, mély tiszteletet érdemel. Zenésztársai: Tom Slim Louis (basszusgitár), Jeff Sheehan (gitár), Frank Bauer (szax), Sal Ruelas (basszusgitár), Alice Monroe (háttérének), Matt Davis (billentyűs hangszerek) és Paul Niehaus IV Jon Erblich-el (basszus és hárfa) a 'Stop The Killin'-en, amely a St. Louis Blues Society 16 IN 16 kiadásának kiemelt száma.