Morzsám..

 

Mindig is szeretett baglyot rajzolni. A baj csak az volt, hogy a baglyok nem akartak megállni modellnek. Így hát nem maradt más, mint kitömött példánnyal beérni, ami valljuk be illúzióromboló volt az üvegszemei és a mozdulatlansága miatt. Egyik nap hajnalban kinézett az ablakon és nem akart hinni a szemének: egy bagoly gubbasztott a szemközti fenyő legalsó ágán. Gyorsan megkereste a vázlatfüzetét és kirohant. Biztos volt benne, hogy mikorra kiér a bagoly már rég tovaszáll, de ez ott volt. Stabilan állt az alsó ágon, szemei becsukva. Leült vele szembe, gyorsan rajzolni kezdett, mint aki fél, hogy elveszik a pillanat varázsa. A bagoly időnként kinyitotta az egyik szemét, valószínű azért, hogy nehogy bealudjon és lepottyanjon. A rajz sikeresen elkészült, egész élethű lett, felborzolódó pihetollakkal, fenséges csőrrel, félelmetes karmokkal. Mintha a bagoly tudta volna, hogy elkészült a nagy mű, megrázta magát, majd méltóságteljesen elrepült. Boldog örömmel ment be házba.

Aznap az édesanyja már nem ébredt fel többé…