.jpg)
Amikor utolsó évét járta az általánosnak,
szülei beleegyeztek, hogy tanítás után, egyedül menjen haza. Ellátták mindenféle
intelmekkel, amelyeket be is tartott szabályt követően. Az a késő őszi nap
másképp alakult és egész elkövetkező életére kihatott- Melankólikus andalgásából
egy férfi hangja hozta vissza az álomvilágából. Odanézett. Egy mérhetetlenül
szimpatikus arcot pillantott meg. Még ma is tisztán benne él minden apró
részlet: kortalan, bizalmat sugárzó szemek, földöntúli mosoly, kellemes illat,
gyöngéd vállát érintő kezek…
Felnőtt korában olvasott egy történetet a
majomhúst szerető törzsről, akik érdekes módját választották az áldozat
elfogásának. Nem rohangásztak az erdőben fel-alá, üldözve a sokkal ügyesebb
majmot, hanem egy üreges fatörzsbe fúrtak egy kis lyukat, mögé rejtették a
főemlős kedvenc csemegéjét, majd kényelmesen elrejtőztek a közelben. Nemsokára
megjelent a balek és benyúlt az áhítottért. Belemarkolt, de a kicsi résen az
ökölbe szorított keze nem fért ki, viszont a megszerzett kincset nem akarta
elengedni, egyre őrültebben rángatta a mancsát, de akkora már odaértek a
vadászok…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése