A zenei műfajok lexikona - J

 

Folytatjuk sorozatunkat a zenei műfajk labirintusában. Az utóbbi hetekben a Jazz zenei műfaj van terítéken.

J - mint Jazz

A Jazz zenei műfaj következő alműfaja az Avant-Garde Jazz. 

Az avantgarde jazz egy olyan zenei műfaj, amely túlmutat a jazzen a swing, a bebop , a hard bop és a cool jazz hagyományos formáin. Az avantgárd jazz zenészek arról ismertek, hogy felkarolják a kollektív improvizációt, a radikális harmonikus koncepciókat és még az atonalitást is. Az 1950-es évek közepétől származó és napjainkig tartó avantgarde jazz idióma továbbra is a jazz szcéna kulcsfontosságú eleme marad. A hagyományos jazz és a huszadik századi klasszikus zene egyaránt hatással volt az avantgárd jazz zenére. Beszállítói a jazz zene legmagasabb rangjaiból érkeztek, köztük olyan bebop és hard bop legendákból, mint John Coltrane, Alice Coltrane, Pharoah Sanders és Eric Dolphy. Mások kezdettől fogva kísérletezőbbek voltak, mint például a free jazz úttörői, Ornette Coleman és Don Cherry. Hála ezeknek a korai úttörőknek és a jelenlegi avantgarde jazz stewardoknak, mint Anthony Braxton és John Zorn, a mozgalom megtartotta a gyakorlók és mecénások kicsiny, de elkötelezett bázisát. Az avantgarde jazz szcéna az 1950-es évek végén alakult ki, amikor a bebop és a post-bop jazz szcéna zenészei elkezdték feltárni és bővíteni a hagyományos jazz kvartettben vagy kvintettben rejlő lehetőségeket.

1. Korai idők : A jazz avantgárd irányzatának legkorábbi jelei Cecil Taylor zongoraművész 1956-os Jazz Advance című lemezén jelentek meg . A lemez a hagyományos dalformákhoz és akkordváltásokhoz igazodik, de Taylor improvizációs formája az atonális és tizenkét tónusú zenét sejteti, amely akkoriban a klasszikus zenei termekből áradt.

2. A free jazz megjelenése: Ornette Coleman szaxofonos segített feltörni a Taylor által betört ajtót. 1958 valami mással, az 1959-es The Shape of Jazz to Come, az 1960-as Free Jazz: A Collective Improvisation és az 1960-as évek változása a században Coleman egy olyan műfajt nyitott meg, amelyet free jazz néven ismertek, ami az avantgarde jazz elengedhetetlen megfelelője. Coleman arra biztatta bandatársait – Don Cherry trombitást, Charlie Haden basszusgitárost és Billy Higgins dobost –, hogy együtt improvizáljanak, minimális figyelmet fordítva a szerkezetre vagy a szokásos akkordváltásokra.

3. Növekvő népszerűség : Coleman jazzhez való radikális megközelítése free jazz és avantgarde lemezek hadát ihlette meg az 1960-as és 1970-es években. A mozgalom meghatározását segítő figyelemre méltó feljegyzések közé tartozik az Albert Ayler Triótól származó Spiritual Unity (1964), Out To Lunch! (1964), Eric Dolphy, Unit Structures (1966) Cecil Taylor, The Magic of Ju-Ju (1967), Archie Shepp, és Space is the Place (1972) a Sun Ra Arkestra. Ez idő alatt az avantgárd jazz döntő szövetségesre is szert tett a szaxofon legendás John Coltrane-ben, aki karrierje vége felé egyre inkább a szabad és atonális zene felé törekedett. Olyan lemezeken, mint az Ascension (1966) és az Interstellar Space(1967) Coltrane túllépett bebop és hard bop eredetének minden határán, és teljes mértékben felkarolta az avantgárdot.

4. A chicagói zenészek felemelkedése : New York City volt a világ jazz fővárosa az avantgárd időszakig, és ez mindvégig így is maradt. Chicago azonban a mozgalom kulcsvárosának is bizonyult, köszönhetően a Kreatív Zenészek Előrehaladásának Egyesületének (AACM), amely az 1960-as években vált nagykorúvá. Az AACM-tagok, mint Anthony Braxton, Roscoe Mitchell és az Art Ensemble of Chicago formálisabb perspektívából ölelték fel az avantgárdot – éppolyan befolyást mutatva az olyan klasszikus zenészektől, mint Pierre Boulez, mint a jazz nagyjaitól, mint Charlie Parker. Amiri Baraka költő is együttműködött az AACM-mel, így a kollektívát a fekete művészet és művészek holisztikusabb konzorciumává tette.

5. Napjaink hatása : Napjainkban az avantgárd jazz szcéna továbbra is virágzik New Yorkban, olyan művészeknek köszönhetően, mint John Zorn, Henry Threadgill és Anthony Braxton. Számos nemzetközi művész is továbbfejlesztette a formát, köztük Peter Brötzmann német szaxofonos és Yōsuke Yamashita japán zongoraművész. 

Belefülelől:

Cecil Taylor - Free Improvisation #3

Ornette Coleman - Lonely Woman

Ghosts: Ghosts: Variation 1

Roscoe Mitchell Sextet - Ornette

Charlie Parker - Jam Session (1952) 

John Zorn - Jazz in Marciac - Live 2010